A Nenyinek annyi, lőttek a nemzeti együttműködésről szóló nyilatkozatnak. Alig egy évet élt a szerencsétlen, ám még mielőtt kifuthatta volna a formáját, és kiteljesedhetett volna a maga valójában, hamarosan lapátra kerül. Bár hivatalosan még nem közölték a hírt, mert nem akartak ezzel is szomorítani bennünket, biztosnak látszik, hogy az elfogadásra kerülő új alaptörvény preambuluma kerül a helyére.

A Nenyit tehát leváltják. Talán, mert nem hozta a tőle elvárt eredményeket, de az sem kizárt, hogy alig egyéves fennállása során megbízhatatlanná vált. Összejátszott az ellenséggel, csőszkunyhóban, ürgebőrbe öltözött ügynököknek árulta a titkos információkat és a hazát.

S bár számos vicc, humoros grafika készült róla – még kaszinótojást is szétkentek rajta – valahogy mégsem sikerült mélyen belegyökereznie a magyarság tudatába. Nyilván ez az oka, hogy fiatalabbra cserélik a rendeletalkotók kívánsága szerint 50x70-es méretben, méltó minőségben és megfelelő helyen kitűzött kis képecskéket.

Nem állítanám, hogy megjelenésekor kitörő lelkesedéssel fogadtuk. Rákosit idéző szövegnek, rosszízű időkre emlékeztető ostobaságnak gondoltuk a Nenyit, gúnyoltuk, és vicceket gyártottunk róla, jó és kevésbé elmés tréfákat eszeltünk ki vele kapcsolatban.

Mintha ő, a Nenyi akarta volna, hogy a közintézmények bejáratához közeli falakon lógjon! Meggyőződésem, hogy soha nem vágyott erre a kétes dicsőségre.

Legyen béke, szabadság és egyetértés – ezzel a mondattal kezdődik a Nenyi. Béke az volt, legföljebb a lelkek háborogtak, meg akinek volt, annak a lelkiismerete. Hogy ők nem ilyen lovat akartak, nem egy megzakkant diktatúrára adták a szavazatukat.

Mert hiába kezdődött ezzel a Nenyi, valljuk be, nem jött el a szabadság. Sőt, amennyi volt, az is veszélybe került. Megszüntették a Költségvetési Tanácsot, megnyirbálták az alkotmánybíróság hatáskörét, kilőni készülnek az ombudsmanokat, a köztisztviselőkkel munkahelyvesztés terhe mellett hűségnyilatkozatot írattak alá. Korlátozták a sztrájkjogot, ellehetetlenítik a népszavazás intézményét - és akkor a közmédia szégyenletesen gyalázatos helyzetéről még nem is szóltunk.

Most majd a bírák következnek - legutóbb róluk derítette ki az azonnali és radikális adócsökkentés kormánya, hogy megbízhatatlanok.

Hogy ezt honnan vették, azt nem tudni. Valószínűleg ugyanonnan jön az információ, mint ahol kifundálták azt az elmeroggyant agyszüleményt, hogy a Nenyit minden közintézmény falára ki kell tűzni.

Maradna a hármas jelszóból az egyetértés. Ebből azért megvalósult valamennyi. Ha volt valami haszna a fülkeforradalom első évének, akkor az annyi, hogy a társadalom, ha lassan is, de kezd ráébredni: a szabadság fontosabb, mint korábban gondoltuk. És, hogy az emberek csak magukra, a saját erejükre számíthatnak, mert a politikusok és a pártok cserbenhagyták őket.

Erős civil szférára lesz itt szükség, becsületes és bátor emberekre.

A jelenleg köztársasági elnökként funkcionáló, amúgy helyesírási kihívásokban bővelkedő Nemzet Golyóstolla hamarosan odafirkantja a nevét az új alaptörvény alá, s ezzel véglegesen megpecsételődik a Nenyi sorsa.

Megy majd a levesbe, oda, ahova való.

Sajnálom szegényt, már majdnem megszoktuk.

Béke soraira.