Sokaknál kiverte a biztosítékot Kocsis Máté nyolcadik kerületi polgármester ötlete, hogy a 12-18 éves fiatalokat (értsd: gyerekeket), valamint a választott politikusokat és az újságírókat évenkénti drogtesztre köteleznék.

Pedig nem is akkora nagy baromság ez, mint amekkorának látszik. Ha az lenne, akkor a Fidesz frakció nem tárgyalná a javaslatot, hanem azt mondaná Kocsis Máté nyolcadik kerületi polgármesternek, hogy megroggyant elmeállapotára való tekintettel azonnal húzzon el melegebb éghajlatra, mindegy hová, csak el innen, minél messzebbre, van baj nélküle is épp elég.

Persze, egyáltalán nem kizárt, hogy a Fidesz frakcióra is ráférne egy drogteszt, hogy kiderülhessen, amit sokan már régóta rebesgetnek, hogy valóban tudatmódosító szerek hatása alatt cselekedtek-e az elmúlt években. Mert - bár akkor sincs semmi megbocsátva -, így legalább valami halvány magyarázat akadna arra, amit a magyar emberek ellen tettek.

A nemzeti drogteszt szakavatott hozzáértők szerint mintegy 50 milliárd forintba kerülne. Ennyit kellene kiperkálniuk a magyar embereknek, jó magyar adóforintok formájában. Még belegondolni is gyönyörűséges, hogy ennyi pénzből hány házat vásárolhatnának Szijjártó Péternek a szülei Dunakeszin, hány lakást vehetne Lázár János családi összefogásból a tízéves fiának, arról nem is szólva, hogy Kósa Lajos szinte annyiszor utazhatna Új-Zélandra Rolling Stones koncertre, ahányszor csak nem szégyellné.

Másfelől viszont nem olyan nagy pénz ez az ötvenmilliárd forint, különösen egy olyan országban, amely mindenki másnál jobban teljesít, s mely ország polgárait egyre növekvő irigységgel nézi a hanyatló Nyugat. Magyarországon mindenre van elég pénz, Harrach Péter kereszténydemokrata politikus például épp a minap említette, hogy sok gyerek azért megy üres gyomorral iskolába, mert nincs kedvük reggelizni. (Vonatkozó gonosz vicc: Télapó a gyerekekhez: Gyerekek, aztán ettetek-e rendesen? Mert ha nem, akkor nem kaptok csokoládét.)

Nincs éhező, nyomorban élő gyerek, akiket a statisztika szemérmesen mélyszegénynek nevez, jut elég pénz az oktatásra, az egészségügyre, kultúrára, már csupán a Kocsis Máté által megálmodott drogtesztre kellene költeni, hogy teljes legyen a magyar emberek boldogsága.

Talán azt nehezményezhetnénk a magunk szerény és visszafogott módján, hogy miért csak a gyerekek, az újságírók és a politikusok részesülhetnének abban a kiváltságban, hogy Kocsis Máté parancsára, vezényszóra pisilhessenek. Más rétegek és korosztályok miért vannak kirekesztve a javaslatból, ők miért nem érezhetik a nemzeti törődést, amely a drogteszt formájában nyilvánul meg és ölt testet?

Hát a paptársakat már senki sem akarja megpisiltetni? A rendőröket? A tűzoltókat? Vagy, teszem azt, a bolti eladókat, akiknek, jövőre amúgy is felszabadul a vasárnapjuk, maradna idejük a pisilésre?

Nem lenne igazságos, ha a társadalom egyes tagjai kimaradnának a jóból. Sokan hátrányos megkülönböztetésként élnék meg, s talán még az is előfordulna, hogy némelyeknél frusztrációt okozna, amiért ők nem részesülnek Kocsis Máté nyolcadik kerületi polgármester jótéteményeiből.

Arról nem is szólva, és most tényleg tartózkodnánk attól, hogy bármit is minősítsünk, mert hogy jövünk mi ahhoz, hogy megítéljük Kocsis Máté és jelenlegi párttársainak a munkásságát, de mégiscsak meg kellene jegyeznünk, az elmúlt öt évben történt lázálmokra tekintettel, hogy nem kellene-e minden magyar embert, elsőként persze a Fideszként elhíresült örök és megbonthatatlan élcsapatot egy nagy, össznépi drogtesztnek alávetni?

Ha végigtekintünk az elmúlt öt évben, nem túl merész ugyanis a feltételezés, hogy a fent említett illetők mindnyájunkat tudatmódosító szerekkel kezeltek. Ígéretekkel, hazugságokkal, ködösítéssel, s mindenfajta kártékony szerrel.

Tényleg csak a véletlenen múlt, hogy mindez nem mindegyikünknél okozott maradandó károsodást.