Nemigenek
Végérvényesen döntöttem: most már teljesen biztos, hogy ha csak valami váratlan nem jön közbe, akkor március 9-én vagy elmegyek szavazni, vagy...
Végérvényesen döntöttem: most már teljesen biztos, hogy ha csak valami váratlan nem jön közbe, akkor március 9-én vagy elmegyek szavazni, vagy nem. Ezen már nem változtatok, elhatározásom végleges, olyan szilárd, hogy ebben senki emberfia meg nem ingathat.
És az is szinte majdnem biztos, hogy vagy igennel szavazok majd, vagy nemmel. Ez olyan tuti, hogy ide a rozsdás bökőt!
Jó helyről tudom, hogy mit kell tennem. Maga Bácsi néni mondta. Bácsi néni mindig tudja, hogy mi az ábra, benne nem lehet csalódni. Azt mondta a Bácsi néni, hogy ha marad a vizitdíj, akkor ezer forintra fogják emelni. Na, nekem ez úgy kell, mint ablakos tótnak a hanyatt esés: akkor lássak vizitdíjat, amikor a hátam közepét!
Elvileg persze a Bácsi néni is tévedhet, de ennek kicsi a valószínűsége, ő maga mondta, hogy még sohasem tévedett. Egy esetet leszámítva, amikor annak idején hozzáment Bácsi bácsihoz. Az egy nagy, orbitális tévedés volt, de ez magánügy, nem ide tartozik.
A vizitdíj az idetartozik. Bácsi néni úgy tudja, hogy nemcsak vizitdíj lesz, hanem az orvossal való beszélgetésért is fizetni kell majd. Állító mondat száz forint, összetett mondat 150, kérdő mondat 200. (A bemutatkozásért és az elköszönésért nem kell fizetni).
Minden orvosi rendelőben ül majd egy nyelvész, ő dönti el, hogy melyik mondat milyen. Ez teljesen tuti, már javában toborozzák a nyelvészeket. Csak olyan jöhet szóba, aki a Szovjetunióban végzett, vagy legalább az egyik felmenője karvalytőkés volt.
A nyelvészeket egy központ irányítja, ott mondják meg majd, hogy mi van. Igazából nem is egy központ lesz, Bácsi néni szerint legalább négy, de az is lehet, hogy öt.
Négy-öt központ összehajol.
Központra ugyanis mindig szükség van. A múltkor idejött egy nagyon magas rangú külföldi ember, aztán nem tudtak neki egy rendes központot mutatni.
A központokat is a mi adónkból fizetik persze, ezért kell majd felemelni az ezerforintos vizitdíjat kétezer forintra. Mert a központok működését össze kell hangolni, erre pedig már nem lesz elég a háromezer forintos vizitdíj.
Mert ennyire fogják emelni, hiába is tagadják.
Ezért kell elmenni, vagy nem elmenni. És ha igen, akkor ezért nem.
Különben megnézhetjük magunkat, és úgy járunk, hogy lesz, ami lesz. Amit ugye senki nem akar. Hogy az legyen, ami lesz. Nem mintha azt akarnánk, hogy az legyen, ami nem lesz, de azért nem szabadna túlzásokba esni. Egy régi népi bölcsesség szerint úgy még soha sem volt, hogy sehogy se lett volna, de hát régen sem volt mindenki normális.
Bácsi néni azt is tudja, hogy ha Kossuth Lajos Reinkarnációja újból kormányra kerül, akkor nem csak eltörlik a vizitdíjat, hanem éppen ellenkezőleg: mindenki, aki felkeresi a háziorvosát, kap az államtól háromszáz forintot. Mert az államnak van pénze, csak most nem arra költik, amire kell. Hanem puccsra költik az állam pénzét. Ami persze a mi pénzünk, mert az államnak nincs pénze, csak nekünk van.
Illetve, nekünk sincs, mert az állam elveszi.
És nemcsak a háromszáz forintot kapja meg a paciens, hanem még üdítővel és kávéval is megkínálják. Lehet választani: bubis ásványvizet kér az illető személy, vagy kólát? És ha az utóbbit, akkor milyen fajtát? Merthogy abból is lesz barna kóla, meg szőke kóla.
Lehet választani. Sőt, ajánlatos. Ha nem választunk, akkor az lesz, ami van.
Minden attól függ persze, hogy miként alakul majd a gazdaság teljesítménye. Mert ha Kossuth Lajos Reinkarnációja kerül kormányra, akkor vagy gyorsan fejlődik majd a magyar gazdaság, vagy nagyon gyorsan.
Nem mindegy. Lehet, hogy szárnyakat kap a gazdaság, de lehet, csak az lesz, ami már annyiszor: hogy a jövő már megint elkezdődik.
Őrület, de nincs benne rendszer.
Úgyhogy én már döntöttem.
Megyek szavazni.
Vagy nem.
Esetleg épp fordítva.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
