Nem vuduznék, de most már késő…
Nem vuduznék, távol áll ez tőlem, mint a makói gázmezőn tobzódó mikrohullámú sámánok Jeruzsálemtől. De vannak idők, amikor nem lehet nem...
Nem vuduznék, távol áll ez tőlem, mint a makói gázmezőn tobzódó mikrohullámú sámánok Jeruzsálemtől.
De vannak idők, amikor nem lehet nem vuduzni. Merthogy, a vak is látja, kemény, embert próbáló időket élünk, aki ilyenkor nem vuduzik, az utólag már nem kérheti vissza az ingyenes oktatás keretében befizetett iskolapénzt.
Az ismeretségi körünkben él egy bizonyos hölgy, aki nem a mi házunkban lakik, de azért elég baj ő nekünk így is. Mi egymás közt csak Vudu néninek hívjuk, nem azért, mintha nem találtunk volna a számára ennél is hülyébb elnevezést, hanem mert úgy gondoltuk, nem éri meg nekünk több időt azzal tölteni, hogy valami normálisabb nevet eszeljünk ki a számára.
Vudu nénit szerencsére, nem túl gyakran látjuk, számos más dolga is van, de ha néha megjelenik körünkben, azt rendszerint megemlegetjük. Legutóbb például azt kifogásolta, hogy miért olyan magas a házunkban a közös költség, ha kevesebbet fizetnénk, mondta Vudu néni, sokkal több pénze lenne a háznak. Amikor egy matematikához értő lakótárs, akire többen is felnézünk, mert elsőre átment az érettségin, megkérdezte tőle, hogy ezt mivel tudná bizonyítani, Vudu néni azt mondta, hogy mi ezt nem érthetjük, a mi házunk lakói, tette hozzá Vudu néni, ugyanis genetikailag arra vannak kódolva, hogy ne értsék meg az új idők új kihívásait.
Amikor a házban kisebb anyagi problémák adódtak, mert hogy többet költöttünk, mint amennyi bevételünk volt, akkor Vudu néni azt tanácsolta a közös képviselőnek, hogy szedje a sátorfáját, de ha nem, akkor sürgősen és radikálisan csökkentse a ház bevételeit, és növelje a kiadásokat – csakis így lehet helyrebillenteni a ház megbomlott költségvetését. (Minderre 72 órát akart adni a háznak, de mi jól kiröhögtük, mondtuk neki, hogy kösz, nem kell ennyi óra, nekünk is van egy csomó).
A már említett lakótárs, az, aki matekból elsőre átment az érettségin, kételyeit fejezte ki e fura számítási móddal kapcsolatban, de sajnos voltak a házban olyanok, akik komolyan vették, amit Vudu néni ígért. Ezek a polgártársak, nem tudni miért, nem akarták észrevenni, hogy Vudu néni a szemközti házból például már teljesen ki van tiltva, és a környező utcákban is csak álruhában közlekedhet. Egyedül egy közelben lakó vudu házaspár áll még szóba vele, de ez csak azért van, mert ők tényleg komoly emberek: az a mániájuk, hogy az a legjobb fogyókúra, ha sokat eszünk, és lehetőleg zsíros ételeket. Az alkoholról meg azt tartják, hogy csak nagy kiszerelésben egészséges, mert ha valaki sokat iszik, az hamarabb meglátszik rajta, mintha művelt lenne. Ráadásul, legalábbis az említett vudu házaspár szerint, hazugság, hogy a 14 évnél fiatalabb alkoholista hegymászók között magasabb lenne az adócsalók aránya, mint például az egynél több hitelkártyával rendelkező balkezes filatelisták körében.
Nem vuduznék, mert nem érdemes, de amikor megbomlik a világ rendje, a nyúl viszi a vadászpuskát, vagy, teszem azt, a fika eszi meg az óvodást, akkor nehéz bármit mondani.
Merthogy nem az a baj a Vudu nénivel, hogy azt hiszi, nélküle nem lenne spanyolviasz, és ha ő nem lenne, az emberiség még mindig azon agyalna, miként találja fel a hanyattesést! Hanem inkább az problémás egy kicsit az ő viszonylatában, hogy bármi is van, vagy bárminek az ellenkezője, Vudu néninek mindig van egy világmegváltó ötlete.
Olyan ő, mint az egyszeri rabbi, aki jobbnál jobb tanácsokkal látta el a hozzá fordulókat, akik a libák pusztulásával kapcsolatban kérték a véleményét. Amikor az utolsó liba is feldobta a talpát, a rabbi már nagyon szomorú volt. De nem a libák pusztulása miatt szórta a sok hamut a fejére, hanem, mint mondta, azért, mert még lett volna egy csomó nagyon jó ötlete.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
