Nem szokványos módszerek
Az agresszív kismalac nagyot esik a biciklijével.
Meglátja egy ismerőse, odamegy, felsegíti.
– Nem ütötted meg magad, kismalac?
– KUSS! Így szoktam leszállni!
Az a baj, hogy Európában az embereknek gőzük sincs arról, hogy mi fán teremnek a nem szokványos módszerek. Ha találkoznak valamilyen, a megszokottól eltérő écával, azt gondolják róla, hogy hülyeség. Sajnálkoznak, röhögnek, rossz esetben leminősítik azt, aki a nem szokványos módszereket alkalmazza.
Nagyon el vannak maradva Európában a népek, épp ideje volt már, hogy jöjjön valaki, és felemelje őket.
„A magyar kormány nem szokványos módszerekkel igyekszik fellendíteni a gazdaságot. Időre van szükség, az eredményekhez”. Ezt Orbán Viktor mondta Stockholmban, a villámlátogatását követő sajtótájékoztatón, egy újságíró kérdésére válaszolva. A sajtómunkás kolléga a Moody’s hitelminősítő minapi leértékelésével kapcsolatban érdeklődött. Hogy akkor most, ennek fényében, mi is a helyzet a magyar gazdasággal?
Erre a kérdésre jött az a válasz, hogy a magyar kormány nem szokványos módszerekkel dolgozik.
Ha nagyon őszinték akarunk lenni, be kell vallanunk, hogy nemcsak Európában, de még Magyarországon sem mindenki ismeri fel a nem szokványos módszerek jelentőségét. Csak egy példa: neves közgazdász professzor nyilatkozik a rádióban. Azt mondja, hogy ő annak idején tanította ezeket a fiúkat az egyetemen, akik most a Fidesz gazdaságpolitikáját csinálják. Derék gyerekek voltak, megtanulták a tananyagot, amit ő és a kollégái oktattak nekik, vizsgáztak a tanultakból, ahogy kell.
És most, mondja a professzor, kormányra kerülve, egészen mást csinálnak, mint amit kellene.
Jó lenne, ha a közgazdászprofesszoroknak is tartanának legalább kétévente legalább valamilyen továbbképzést, ahol első kézből értesülhetnének a legújabb, nem szokványos módszerekről.
Ami azt illeti, Orbán, akiről köztudott, hogy még sohasem hazudott, ezúttal is igazat mondott. A Fidesz-kormány valóban nem szokványos módszerekkel igazgatja az országot – s bár az eredmények ezek szerint csak később várhatók, van, ami már most is látható.
Európában, és úgy általában a nyugati világban, a legkevésbé szokványos módszerek közé tartozik például a magántulajdon semmibe vétele. A magán-nyugdíjpénztárakban felhalmozott magán-megtakarítások einstandolására gondolunk – Európában ezek lenyúlása valóban senkinek sem jutna az eszébe. Csakúgy, mint a visszamenőleges hatállyal bevezetett különadó, ami nemcsak a gazdaság, de a jogszerűség szempontjából sem mondható szokványosnak.
És az sem szokványos, ezért sem érthetik meg soha az Európa nyugati felén élők, hogy a kisgömböc mindent bekebelez, amit csak megkíván. Ha hinni lehet Fidesz-közeli forrásainknak, Simicska-közeli szakemberek járják az országot, s ha valami – cég, vállalkozás, projekt, bármi, ami mozog, vagy mozgatható – megtetszik nekik, visszautasíthatatlan ajánlatot tesznek rá. És amikor a tulajdonosok megkérdezik, tessék mondani, mit kapok cserébe, a válasz mindig ugyanaz: szabad elvonulást.
Sokat kell még tanulniuk a svédeknek és más országok vezetőinek, hogy megtanulják értékelni a nem szokványos módszerekben rejlő lehetőségeket. Úgyhogy, talán nem veszik zokon a Lajtán túl, innen üzennénk Európának: tessék szokni a nem szokványos módszereket!
Tessék megbarátkozni a gondolattal, hogy a régi rendnek vége, mostantól semmi sem az, ami volt! És jobb, ha még ma, mert holnap talán már késő lesz!