Beperelte Áder János az Indexet és Vágvölgyi B. Andrást, mert utóbbi azt írta, és előbbi leközölte, hogy a jelenlegi államfő sorkatonaként azért került fogdába, mert részegen lövöldözött. Egymillió forintot kér jó hírnevének megsértéséért a köztársasági elnök, szerinte ugyanis ez nem igaz.

Hogy fogdában ült, ráadásul nem is egyszer, hanem két alkalommal, azt elismerte. Elmondása szerint egyszer azért büntették, mert rajparancsnokként nem engedte le a hidegbe a sorkatonákat tornászni, egy másik alkalommal pedig azzal vívta ki a hatalom haragját, mert elaludt az őrségben. (Éjszaka meccset nézett, ezért fáradt volt, és nem tudott ébren maradni.)

Mindkét cselekedet igen dicséretes, Az egyik nagyfokú empátiáról tanúskodik - lám, főnökként már akkor is gondoskodott az ő népéről. A másik pedig a későbbi államfő sportszeretetének bizonyítéka. (Ami, a mai stadionépítős, szotyiköpködős világban nem elhanyagolható szempont.)

Bármi is az igazság, nem kellett volna perelnie Áder Jánosnak.

Elmesélek egy másik katonatörténetet, ebből kiderül, hogy miért nem.

Én is voltam ugyanis katona, ugyanúgy előfelvételis, mint Áder és Vágvölgyi. Feltehetőleg ugyanabban a kalocsai laktanyában, mint ők, ám, sajnos, náluk körülbelül tíz évvel korábban. (Nekem nem Áder, csak Járai Zsigmond jutott.)

Reggelizni indult a század, menetközben énekelnünk kellett, de az elöljárónak nem tetszett, ahogyan daloltunk. Nem voltunk eléggé vidámak és eltökéltek.

B. hadnagy megparancsolta, hogy eddig meneteljünk az épület körül, míg szebb nem lesz az ének.

Nem lett szebb, viszont valaki közülünk nagyon megmérgesedhetett, mert a sokadik kör után kiszólt a sorból B. hadnagynak. Azt mondta neki, hogy bunkó.

Nem tudom, ki volt, ha tudtam volna, akkor sem mondtam volna meg.

B. hadnagy leállította a társaságot, majd emelt hangon megkérdezte: ki mondta, hogy bunkó?

Nem jelentkezett senki.

Néhányan biztosan tudták - az, aki mondta, és azok, akik közel álltak hozzá.

Aznap nem kaptunk reggelit. (Ami, megjegyzem, szabályellenes volt, a katonának elő volt írva a napi ötszöri étkezés, az erős fizikai igénybevétel, valamint a harckészültség szinten tartása miatt.)

Lesz még folytatása az ügynek, mondta B. hadnagy, miközben visszaparancsolt bennünket a körletbe. (Reggeli nélkül.)

Valóban lett folytatása.

Délelőtt összehívták az egész ezredet. Maga az ezredparancsnok vezényelte a parádét, hosszan ecsetelte az egybegyűlteknek, hogy mekkora méltánytalanság történt a 37. Budapesti Forradalmi Ezredben. (Így hívták a kalocsai laktanyában állomásozó seregünket). Majd, közel ezer ember előtt, belebőgött a mikrofonba: ki mondta B. hadnagyra, hogy bunkó?

Nem jelentkezett senki.

Ekkor emberünk cselhez folyamodott. (Nem hiába volt olyan magas poszton, majdnem olyan magasan, mint egy államfő): Lépjen előre, aki azt mondta, hogy a B. hadnagyra, hogy bunkó!

Nem lépett előre senki.

Újabb kérdés: Lépjen előre, aki nem mondta B. hadnagyra, hogy bunkó!

Mindenki előrelépett.

Így ment ez még egy darabig, kérdések és keresztkérdések követték egymást, de nem derült ki semmi. Leszámítva azt, amit rajtunk kívül korábban csak kevesen tudtak, miszerint B. hadnagyra azt mondta egyik társunk, hogy bunkó.

Ettől kezdve viszont hetekig erről beszélt mindenki a laktanyában.

Remélem, nem kell most majd minden magyar embernek nyilatkoznia arról, hogy nem hiszi el, amit Áderről egy újságíró és egy internetes portál állított. A bajt most már nehéz lesz visszacsinálni: hiába tudjuk, hogy Áder János köztársasági elnök soha nem volt részeg, és soha nem lövöldözött, és nem ezért ült kétszer is fogdában, az emberek arra emlékeznek, amire akarnak.

Sem bírósági végzés, sem a kétharmad, sem pedig más földi hatalom ezen nem tud változtatni.

B. hadnagyról nekem évtizedek múltán is csak az jut eszembe, hogy egy bunkó.

Amúgy tényleg az volt.

Az viszont nem igaz, hogy Áder János részegen lövöldözött.