Nem is volt soha se nem. A haza ellenségei akarták, hogy legyen, de mink nem engedtük. Nem leszünk gyarmat, nem eszünk gyurmát. Elzavartuk őket a tandíjukkal együtt. Úgyhogy, tessék tudomásul venni, amit most mi akarunk, az nem tandíj. Csak annak látszik. De ti ne higgyetek a szemeteknek, a fületeknek, de még a józan eszeteknek se. Semminek se higgyetek. Csak nekünk higgyetek, mert addig jó nektek, amíg nekünk hisztek. Vagy legalább úgy tesztek, mintha hinnétek.

Értetek hazudunk, nem ellenetek.

És nem kell megijedni, senkitől sem fogjuk kikérdezni, hogy mit hazudtunk tegnap: nekünk elég, ha lojálisak vagytok hozzánk.

Vagy, legalább szervilisek.

Nem van tandíj, és amíg mink vagyunk, nem is fog lenni. Képzési hozzájárulás lesz, mert mink azt akarjuk, hogy így hívják. Ha mást akarnánk, más nevet adtunk volna neki.

Nálunk mindenkinek joga van tanulni, ha meg bírja fizetni, senki sincs elzárva a tudástól. Aki ezt nem érti, az nem korszerűen gondolkodik, hanem maradi módon. Elavult és korszerűtlen az ilyen, romkocsmatöltelék.

Mi akkor is a tandíj ellen voltunk, amikor a képzési hozzájárulásról nem szóltunk egy szót sem. Hallgattunk róla, mert nem akartuk, hogy az embereknek rossz legyen a kedvük. Minek szomorítani szegényeket, van bajuk nélkülünk is. Ezért azután nem is a képzés költségei ellen szerveztük a népszavazásnak nevezett hisztériát, hanem a tandíj ellen.

És most sem azt mondjuk, hogy tandíjat akarnánk bevezetni. Hanem azt, hogy minden pénzbe kerül, semmi se nem van ingyér’.

Há’ még jó, hogy a tanulásért is fizetni kell.

Aki a képzéshez történő hozzájárulást tandíjnak látja, az csináltasson magának egy új szemüveget. Mint ahogyan a megszorítás sem megszorítás, hanem a javakkal való ésszerűbb gazdálkodás. A közmunka visszatalálás a munka világába, a GDP csökkenése negatív növekedés, az ámokfutás pedig unortodox gazdaságpolitika.

A diktatúra demokrácia.

Ezért nem fog lenni tandíj, mert mink ugye mindig is ellene voltunk. Hogyan is akarhatnánk ma mást, mint amit akkor akartunk, amikor még nem az akartuk, amit most?

Vagy nem azt mondtuk. De ez lényegében egy, és ugyanaz.

Ne dőljetek be a látszatoknak, tandíj nem fog lenni.

Sőt: nem fog vanni!