Nyomják Krahácsot. Nem kicsit, nagyon.

Amikor Kétharmad elvtárs úgy döntött, hogy megvédi a nyugdíjakat, és ezért lenyúlja az emberek magánpénztárakban felhalmozott megtakarításait, már sejteni lehetett, hogy baj lesz. A bankokra kivetett különadókkal kapcsolatban is voltak rossz sejtéseink, midőn pedig a fülkeforradalom élcsapata a végtörlesztés mellett tette le a voksát, már tudni lehetett, hogy, ahogyan a régi dakota agysebészek mondták, szar van a palacsintában.

Nemcsak mi, emberek tudtuk ezt, de a miniszterelnök előtt sem volt titok: maga Orbán Viktor mondta, hogy ha netán az Alkotmánybíróság, vagy az Európai Unió Bírósága elmeszeli a különadókat és a végtörlesztést, akkor a magyar kormánynak meglesz erre a megfelelő válasza.

Kétharmad elvtárs most úgy döntött, hogy a választ beleírják alaptörvénybe.

28. cikk
(1) Mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, ha az Alkotmánybíróság, vagy az Európai Unió Bírósága döntéséből az állam által teljesítendő olyan fizetési kötelezettség fakad, amelynek teljesítésére a központi költségvetésről szóló törvényben e célra előzetesen meghatározott összeg nem elegendő, és a hiányzó összeg a kiegyensúlyozott költségvetési gazdálkodás követelményének sérelme nélkül a központi költségvetésről szóló törvényben más célra meghatározott összeg terhére sem pótolható, tartalmában és elnevezésében is kizárólag és kifejezetten az e kötelezettség teljesítéséhez kapcsolódó, a közös szükségletek fedezéséhez való hozzájárulást kell megállapítani.

Ügyes, mondaná erre Kohn bácsi. Még haragudni sem lehet Kétharmad elvtársra, úgy lesz majd beadva az embereknek, mintha az Európai Unió miatt lenne minden córesz. Mert azt a vak is látja, hogy Brüsszelből sarcolják a magyar népet. A nemzeti együttműködés kormánya persze nem akarja, hogy rossz legyen az embereknek, de hát mit tehet, ha a Világ Gonoszai összefognak ellenünk. Vajon, honnan ismerős ez a szöveg: „Rontása tört ránk a dúló viharnak, / Ordas had áradata kelt ellenünk, /Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak, /S tudtuk egy életen át kell küzdenünk.” (Énekelték eleget Matolcsy, Martonyi, Járai, Orbán-papa és mások pártjának gyűlésein).

Kétharmad elvtárs mutatványa, mint már megszokhattuk, szemfényvesztő, de hatásos. A nagy mutatványos szerepében fellépő Kétharmad elvtárs más kezével veszi ki a zsebünkből a pénzt. Hoz egy döntést, amit nem lett volna szabad meghozni, mert jognak, tisztességnek, minden racionalitásnak ellentmond, majd, amikor rájönnek a turpisságra, és rácsapnak a kezére, másra keni az egészet.

Keni, mert még mindig kenheti. Még mindig vannak ugyanis, akik elhiszik, hogy erőfeszítések nélkül is lehet emelkedni. Hogy az állami ösztöndíj nem tandíj és röghöz kötés, a söralátéten elférő adóbevallás, az azonnali és radikális adócsökkentés, az egymillió új munkahely pedig, nem blöff, hanem valóság.

Még mindig vannak, akik reménykednek, hogy nem bénázás folyik, hanem szabadságharc, és hogy Kétharmad elvtárs kezében ott van a titkos csodafegyver. Akik mindent elhisznek, azoknak az is belefér, hogy ha Kétharmad elvtárs olyan döntést hoz, amely ellenkezik az európai joggal, és ezért elmarasztalják Magyarországot, akkor ennek anyagi vonzatát a magyar emberek fizetik meg.

Nekünk Krahács kell. Mert megérdemeljük.