Ne másszunk fel a kerítésre!
Nem kell a kerítésre felmászni – ezt mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter Mórahalmon a mintakerítés ünnepélyes átadásán, s akkor nem sérül meg senki. Kérdésre válaszolta ezt a honvédelmi minisztert, amikor valaki az iránt érdeklődött, nem tartja-e aggályosnak a pengéket a kerítés túlsó oldalán, amelyek sérüléseket okozhatnak.
Kérdezzétek csak Hende Csabát, vagy bárkit az övéi közül, aki legalább olyan okos, mint ő. Például Kósa Lajost, nála hitelesebben senki sem tudja mondani, hogy huszi tuszi, stüszi.
Hapci.
Tehát a megoldás, hogy nem kell felmászni a kerítésre. Hogy ez idáig nem jutott az eszünkbe! De nem csak nekünk, senki másnak. Európa és a világ vezetői már jó ideje törik a fejüket, hogy mit is lehetne kezdeni a menekültekkel, miközben a válasz itt szökken szárba a szemünk előtt.
Nem kell fölmászni a kerítésre, és akkor nem sért meg senkit a penge.
Ennyire egyszerű, húgyagyúak vagyunk, amiért nem jöttünk rá magunktól. De persze, jó ez így is, hogy ha nem is a saját kútfejünkből pattan ki az éca, de egy nálunknál okosabb, mindenhez értő ember mondja.
Nem kell felmászni a kerítésre. Ez korunk univerzális válasza a világ összes kérdésére. Előtte persze nem kell életveszélyben lenni. Kilátástalanságban, örökös rettegésben, reménytelenségben.
Nem kell éhezni, fázni, nélkülözni.
(Ha Hende Csaba miniszter nem tudja, hogy mit jelentenek ez a kifejezések, szívesen tartunk számára egy eligazítást.)
Miért nem csodálkozunk, hogy a szeretet erejét hirdető történelmi egyházak, magukat polgárinak nevező pártok és szervezetek meg sem mozdulnak, amikor menekülő, elesett embereket látnak. Gyerekeket, családokat, ezer kilométereket gyalogolva, éhesen betegen.
Kilátástalanságból a reménytelenségbe.
Nem kell felmászni a kerítésre, és akkor nem lesz baja senkinek.
Nem kell közérdekű adatokat kérni az állami szintű disznóságokról, és akkor nem kell 7,7 millió forintot fizetni. Plusz áfa.
Nem kell harcolni a földünkért, az igazunkért, és akkor nem esik le a létra az autónk tetejéről.
Nem kell melegnek lenni, és akkor nem rakjuk tele disznószarral az Operaház környékét.
Nem kell semmit se csinálni.
Ezt üzeni nekünk Hende Csaba honvédelmi miniszter, és rajta keresztül a mi jó, gondoskodó államunk e pengéktől ölelt kis ország kerítésének tövéből. Hogy maradjunk veszteg, ahol vagyunk. Fogjuk be a szánk, és még véletlenül se kérdezzünk semmit.
Ha sokat ugrálunk, akkor megnézhetjük magunkat. Mindig lesz kerítés, és mindig lesznek éles pengék. És mindig akadnak majd olyan derék házmesterek, akik gondoskodnak arról, hogy ne kopjon el az élük.