Ki az, aki éjjel-nappal, minden hullámhosszon, mindegy neki, honnan a lé, a lényeg, hogy lopjon. Ki a legnagyobb gazember, s ki az, ki csak segít, annak, aki ellop mindent, míg más sunyin lapít. Ki az, aki megvéd minket, földet, focit, gyárat, házat, hazát, nyugdíjat és minden magyar vágyat. Ki az, aki nem mond ellent, és még sosem feleselt, megtett mindent, amit kértek, bólogatott, s helyeselt. Ki az, aki minden segget, önként és dalolva, napinarancsra sem várva, állt be minden sorba. Ki az, kit a húsos fazék mindenkor megtalál, aki bármelyik rendszerben minden lében kanál. Aki úgy tesz, mintha nem itt, hanem máshol lenne, mintha nálunk minden a legnagyobb rendben menne. Aki a legnagyobb gazember, az osztja a lóvét, ő írta az egész sztorit, s már sejti a végét. Mi meg vagyunk, akik vagyunk, mert mások nem lehetünk, mi akartuk, mi szagoljuk: nem szállunk, csak repülünk.