Mondjuk így: szünetel.

De ez nem is baj. Csak gond van vele, meg a probléma. Púp a hátunkra, arra meg kinek van szüksége.

Mihez is kezdenénk mi a jogállammal? Parancshoz szoktunk, és gondoskodáshoz. Kell nekünk egy nagy és jóságos állam, élén egy nagy és jóságos vezetővel, akinek a kezéből ehetünk. Aki gondoskodik rólunk, de csak akkor, ha jók vagyunk.

Hogy mikor vagyunk jók, azt ő mondja meg.

Próbáltuk ezt a demokráciásat, de nem jött be. Veszekedtünk, vitatkoztunk, hogy mi legyen. Mindenki mást mondott, és a végén nem lett semmi.

Akkor már inkább a Kedves Vezető. Majd ő megmondja, mi van. Ő jót akar nekünk, a rezsit is milyen szépen lecsökkentette.
És akkor vannak, akiknek ez nem tetszik. Azt pofázzák, hogy nem a rezsit kell csökkenteni, hanem rendesen megfizetett munkát adni az embereknek, hogy mindenki ki tudja fizetni a számláit. És még maradjon utána is, ennivalóra, ruhára.

Utazásra, teszem azt. Kultúrára.

De mink nem szokunk ennyire árnyaltan gondolkodni. Cizelláltan, ahogyan a szomszéd néni mondja. A múlt héten hallotta valakitől ezt a kifejezést, megtetszett neki nagyon, használja.

Meg hogy a család. Egy férfi, meg egy nő. Vagy fordítva. És a férfi viseli a nadrágot. Ő keresi a pénzt, naná, hogy ő veri a gyereket. Néha az asszonynak is odacsap. De ha nem üt nagyot, vagy úgy veri, hogy annak nem marad nyoma, egyébiránt meg dolgos, jóravaló, akkor minden rendben.

Aki buzi, az meg magára vessen. Aki homokos, az is. Nincs nekünk bajunk a melegekkel, csak pusztuljanak innen.

Ezek a gyerekek, akiknek még a hátsó fertályukon a tojáshéj, tiltakoznak állandóan. Azt mondják, hogy röghöz kötés. Hát nézz rám aranyapám, láttál te már engemet könyvvel a kezemben? Aztán mégis felnövekedtem tisztességgel. Itt a bicepszem, vazze’, érd körül, ha tudod! A bátyám az tanult, ha látnád, mire vitte? Ugyanolyan hülye, mint amilyen én vagyok.

Miről beszélünk?

Meg hogy a miniszterelnök nekiment a parlamentben a független bíróságnak. Azt mondta, botrány, ahogyan döntöttek. És most jönnek a cizellált agyúak. Hogy ehhez neki nincs joga, felülbírálni egy független bíróság döntését. Már mér’ ne lenne joga hozzá! Ha egyszer az emberek akaratából beszél. Az emberek pedig azt akarják, hogy a bíróság ne rossz, hanem jó döntéseket hozzon.

Legyen szép az idő, olcsó a sör, alacsony a rezsi.

És meg legyen ígérve minden rendesen. Mint ahogyan az egymillió új munkahely is milyen szépen meg lett ígérve annak idején.

Nekünk ez jár. Az ígéret. Mert megérdemeljük. És ha minden összejön, jövőre majd még ennél is többet ígérnek. Amikor már megengedheti magának az ország. Akkor majd ígéretből is több lesz. De lehet, már az őszre is lesz elegendő.

Ígérettel lesz teli a padlás.

Csak padlás nem lesz. De nem is kell, csak a helyet foglalja.

Úgyhogy, csak annyit akartam mondani, vésd jól az agyadba: nem leszünk gyarmat. Nem is voltunk soha, büszke szittya nép voltunk mindig. Nyereg alatt puhítottuk a hátrafelé nyilazást.

Úgyhogy, ne gyertek itt nekem azzal a hülye demokráciával. Mi az? Eszik, vagy isszák? Adnak érte a boltban kenyeret?

Na ugye?

Haggyatok engem békibe’ ezekkel a hülyeségekkel, amíg jó kedvemben találtok. Mert ha nagyon megmérgesedek, akkor kijövök a sodromból. Ne akard tudni, hogy mi lesz. Odamegyek, és akkora pofont kapok, hogy a falnak adom a másikat.