Nagyon ártatlanok a bíróság előtt
Napok óta folyik a bíróságon a 2006-os Szeptemberi Sajnálatos Események szereplőinek a tárgyalása. Illetve azoké, akiket azonosítani tudtak....
Napok óta folyik a bíróságon a 2006-os Szeptemberi Sajnálatos Események szereplőinek a tárgyalása. Illetve azoké, akiket azonosítani tudtak. Nincsenek sokan, 39-en néznek szembe a törvény szigorával, a többiek vagy felszívódtak, vagy nem sikerült vádat emelni ellenük.
Esetleg soha nem is voltak, s amit annak idején, közel két évvel ezelőtt, azon az ominózus szeptemberi estén láttunk, az csupán a képzeletünk szüleménye. Sokat ittunk, degeszre zabáltuk magunkat, és megfeküdte a gyomrunkat a rengeteg táplálék. Pedig már egy retardált nagycsoportos is tudja, hogy este káros túlterhelni a gyomrát az embernek. Mert ha túlontúl teli a poci, akkor mindenféle hülyeségeket vizionál az ember. Bekapcsolja a tévét, s hiába megy ott valamilyen ostoba szappanopera, ő a teli hasával, meg az alkohol barázdálta agyával, azt látja, hogy derék honfitársai – hazafias felindultságból és polgári indíttatásból – verik szét a várost.
Ha az ember nagyon fáradt és teli van stresszel, akkor hiába megy a tévében egy természetfilm a vulkánok szexuális életéről, neki az jelenik meg a szemei előtt, hogy autókat gyújtanak fel, rendőrökre támadnak, és törnek, zúznak, fosztogatnak.
Pedig ilyenről, ma már, három tárgyalási nap elteltével tudjuk, szó sem volt. Csupa szelíd tekintetű, ártatlan gyerek sétálgatott azon a szeptemberi estén a belvárosban, telve jó szándékkal, alig tudták visszatartani, hogy ki ne csorduljon belőlük a szeretet. Vidám kis pacsizással üdvözölték egymást, és a mostanság trendinek számító piros-fehér sávos zászlók lengetése közben az iránt érdeklődtek, hogy kakilt-e rendesen a gyerek az oviban?
Ma már látom, hiba volt, hogy én, úgyis, mint tévénéző, hajlamos voltam hinni a szememnek. Merthogy nem az volt, amit láttunk – még szerencse, hogy van ez a bírósági tárgyalás, így legalább most megtudhatjuk, hogy mi történt valójában.
Volt, aki azt mondta: éppen csak arra járt, s azért volt nála kalapács, mert félős, s úgy gondolta, kalapáccsal nagyobb biztonságban van. Régebben persze kiröhögtem volna az illetőt, de a mostani vallomását hallva úgy gondolom, hogy az ilyen érvelést el kell fogadni: ha az ember fél, tényleg nincs értelme, hogy meggondolatlanul, egy fia kalapács nélkül járkáljon az utcán.
Egy másik gyanúsított, elmondása szerint, csak azért ment be a MTV kapuján, mert az ember kíváncsi. És tényleg: ha nem lennénk kíváncsiak, soha nem fedeztük volna fel a távoli földrészeket, s talán még ma is a fán lennénk, ha csak unalmunkban le nem estünk volna onnan.
Volt olyan fiatalember, aki elismerte, elhozott egy üveg üdítőt a MTV büféjéből, de nem tudta, hogy az büfé, annyira szét volt verve. Ez is nagyon életszerű magyarázat, az ember az utcán, vagy bárhol, amerre jár, talál mindenfélét, üdítőt, színes tévét, a televízió őskorából származó, szalagon őrzött felvételeket - mitől kellene arra gondolnia, hogy ezek a tárgyak esetleg valaki más tulajdonát képezik?
Egy másik úr, akit egy, a székház szétvert büféjében talált italautomata megrongálásával vádolnak, szintén véletlenül járt arra, s ha már ott volt, arra bíztatta a többieket, hogy dobjanak pénzt az automatába, mert ő úgy tudja, hogy az nem rúgásra, hanem érmével működik.
Úgyhogy én az ügyészek helyében visszafognám magam, és óvatosan bánnék a vádak megfogalmazásával. Mert mi van, ha az adófizetők pénzéből fizetett hosszú, és ily módon költséges nyomozás után kiderül, hogy a Szabadság téren valójában senki sem gyújtogatott? Hogy az autók maguktól gyulladtak meg, ez esetben pedig ugye az üzembentartó a felelős. Miért vásárol olyan gépkocsit, amely öngyullad? És a kirakatok sem a gyanúsítottak miatt törtek be, hanem mert annak idején valakik – mink ugye sejtjük, hogy kik lehettek, naná, hogy a komcsik - kispórolták az üvegből az anyagot. És a rendőrök is magukat okolhatják a sérüléseikért: ha nem lógják el a karate-edzést, akkor jóval kevesebben sérülnek meg közülük.
Ide a rozsdás bökőt, és így görbüjjek meg, ha nem ez az igazság: néhány száz jól nevelt polgár beszélgetett a Szabadság téren, miközben odahaza a tévékészülékek előtt több millió betépett és részeg idióta hülye, (lássuk be) azt hallucinálta, hogy valakik randalíroznak.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
