Nem tartott sokáig a Jobbik cukiság kampánya, hamar kibújt a szög a zsákból. A kedves kis vizslakölykök látványa már a múlté, a jelen komor és rosszat sejtető, a jövő pedig nem szebb, hanem félelmetes.

Mondjuk, egy percig nem volt hihető, hogy a Jobbik nem olyan, mint amilyennek megismertük. Nem emberarcú párt, semmi nem változott, a cél ugyanaz, mint korábban volt. Ezt maga Sneider Tamás ismerte el nemrégiben, akiről előkerült egy videó, ahol arról beszélt: a cukiság csak a kampány része – klasszikust idézve: politikai termék.

Ismerjük Sneider Tamást, tudjuk, hogy ki ő: a kilencvenes évek elején Roy néven szkinhed volt, s ebbéli minőségében több társával együtt megvertek egy, azaz 1 cigányembert. Sneider-Roy most a magyar parlament egyik alelnöke. És most már azt is tudjuk vele kapcsolatban, hogy a személyi titkárának, aki a boszniai háborúban harcolt, szent meggyőződése, hogy a gyilkosság legintimebb formája, ha valakit késsel ölünk meg.

Legújabban meg itt van egy Kulcsár Gergely nevű élőlény, aki a Jobbik parlamenti képviselője. Előkerült egy kép, amelyen hősünk a Duna-parti holokauszt emlékműnél mosolyog, miután saját állítása szerint beleköpött az egyik cipőbe.

Szöveg is van hozzá, maga a fent nevezett élőlény megfogalmazásában: "Ma délután egy kis feltöltődésre vágytam, ezért meglátogattam a Duna parton a képen látható vidám helyet. A kép a cipőbe köpés után készült. Mindenkinek ajánlom, ha szomorú vagy fáradt, látogasson el ide, meg jön a kedve folytatni a munkát, amit őseink sajnos nem fejeztek be! Kitartás!"

A Jobbik részéről Mirkóczki Ádám szóvivő közleményben jelezte, hogy „elítéli és vállalhatatlannak tartja ezt a cselekedetét, de tekintettel arra, hogy egy négy évvel ezelőtti magánlevelezésről van szó, amit a képviselő meg is bánt, a magunk részéről lezártnak is tekintjük az ügyet.”

Szerintünk meg ennyi év sem lehet lezárni ezt az ügyet, mert semmilyen ügyet nem szabad lezárni, ami embertelen, aljas és otromba.

Egy pillanatra, de tényleg csak egyetlen pillanatra, tekintsünk el attól, hogy 1944-ben zsidó származású embereket lőttek bele a Dunába. Nem csak őket, hanem azokat is, akik segítettek, vagy segíteni próbáltak nekik, de elsősorban mégis csak zsidókat. Tekintsünk el ettől, elméletileg persze, és gondoljuk azt, hogy ezek az emberek nem „egyszerűen” zsidók voltak. Hanem: gyerekek, felnőtt férfiak és nők, fiatalok, öregek. Okosak és buták, szépek és kevésbé vonzó megjelenésűek, jók és rosszak.

Ezen magyar emberek meggyilkolásának örült ez a Jobbik képviselőjeként tevékenykedő élőlény a Duna partján, és ezt tekinti lezártnak a Jobbik.

Úgyhogy, jó okunk van azt mondani, hogy ameddig a Sneider Tamásokat, Kulcsár Gergelyeket és a többi hozzájuk hasonló élőlényt Vona Gábor pártja nem öklendezi ki magából, addig a Jobbikra nincs találóbb minősítés, minthogy náci párt. Mutatkozhatnak akárhány vizslakölyökkel a kampányban, átsegíthetnek akárhány vak nénit az úttest túloldalára, ez nem változtat azon, hogy nácik vannak a magyar parlamentben, Egyik képviselőjük ráadásul alelnök, aki valahol szintén náci, mert semmi baja nincs azzal, ha valaki a késelést a gyilkosság intim formájának nevezi.

Még valami, végezetül. Ha valaki ismeri személyesen Schiffer Andrást, az LMP társelnökét, aki bizonyosan nem náci, és akitől minden jel szerint igen távol állnak az ordas eszmék, kérdezze meg tőle, hogy miért szokott időnként ezeknek az élőlényeknek pártbéli elvtársaival együtt mutatkozni, vidáman kvaterkázni, közös fotókon vigyorogni.