- Halló, Habony úr?

- Igen, itt Habony Árpád. Miben segíthetek?

- A Szépművészeti Múzeumból keressük.

- Mi történt? Meg kell verni valakit?

- Van néhány nagyon értékes festményünk.

- Tudom, jártam már maguknál. Iskolai osztálykiránduláson, ha jól emlékszem.

- Nagyon olcsón kölcsön tudnánk adni Önnek ezeket a festményeket.

- És mondják, mit kezdjek én az Önök festményeivel?

- Kiteszi a falaira, Habony úr. Nézi őket. Ha vendégei jönnek, dicsekszik velük.

- Nincsenek falaim.

- Nincsenek falak a lakásában?

- Nekem nincsen lakásom.

- Valamelyik közeli ismerősének biztosan van.

- Várjon, gondolkozom… Igen, a volt anyósom bérel egy lakást a Szerb utcában. Ott, ha jól tudom, vannak falak.

- Na látja Habony úr, értjük mi egymást. Akkor vihetjük a képeket?

- Hát, nem is tudom… De tudják mit? Ne mondják, hogy szőrösszívű vagyok, vágjunk bele!

- Köszönjük szépen, Habony úr! További szép napot!

- Önöknek is… Mit is mondtak, mi a cégüknek a neve?

- Szépművészeti Múzeum.

- Na, én is erre gondoltam. Mondják, az épület nem eladó?