Mondd, te mit választanál?
Most, hogy minden akadály elhárulni látszik a magyarság felemelkedése útjából, jóleső érzéssel mondhatjuk el, hogy hamarosan újra felemelt...
Most, hogy minden akadály elhárulni látszik a magyarság felemelkedése útjából, jóleső érzéssel mondhatjuk el, hogy hamarosan újra felemelt fejjel foglalhatjuk el jól megérdemelt pozíciónkat a világ népeinek népes táborában. Merthogy, hacsak valami nem jön közbe, akkor szinte már majdnem biztos, hogy valószínűleg a tandíjról és a vizitdíjról is lesz népszavazás.
Vége hát a ki tudja mióta tartó hányattatásainknak, beteljesülni látszik az ezeréves magyar álom, s nemzetünk legjobbjainak a jövőben nem kell lehajtott fejjel, kilátástalanul tántorogniuk a világ országainak nagy és széles országútján.
A magyar név újra szép lesz, mit rákentek a századok, mi maj’ most lemossuk a gyalázatot. De ha azt nem, a népet nyomorító, a nemzetre támadó kormányt mindenképp. Lemossuk és elkergetjük - futhat, amerre lát, most majd legalább jó alaposan kiderül, merre veszi az irányt!
Mostantól már nem állhat ellent a népakaratnak az Országos Választmányi Bizottság sem. Amelyről egyébként beépített embereink már régóta tudják, hogy valójában a szocialisták titkos fedőszerve: csak úgy lehet bekerülni ebbe a testületbe, ha valaki álmából felrázva is képes megmondani, mikor van Gyurcsány születésnapja, mi a kedvenc étele, és Apró Piroska lányának mi volt a jele az óvodában.
Az OVB most már biztosan nem mer majd ellenszegülni az ezeréves magyar álom beteljesülésének. Népünk legjobbjai már nagyon régen vártak erre a napra, amikor végre elmondhatják, mit gondolnak a vizitdíjról és a tandíjról. És ne tessék nekünk azzal jönni, hogy ez a mi, sokak szerint gyermekdednek mondott játékunk ötmilliárd forintjába kerül az adófizetőknek! A nemzetnek ugyanis semmi sem lehet drága, ha népünk felemelkedéséről, egy jobb, igazságosabb hazáról van szó.
A tét tehát nagy, amihez képest az ötmilliárd forint kifejezetten eltörpül. Kicsinyes, sivár és szegény lélekre vall, ha valaki fennakad ezen a jelentéktelen összegen - ha annak idején Árpád vezér és a többi törzsfőnökök is azt mérlegelték volna, vajon a Duna hajózhatóbb, vagy a Gangesz, ki tudja, hol lennénk, most mi magyarok?
És ki tudja, hogy hol vagyunk most?
Vagyunk, ahol vagyunk, ami biztos, hogy itt vannak nekünk a mi kérdéseink, amelyeket magyar emberek tettek fel magyar embereknek, és ha a magyar emberek elmennek majd szavazni, akkor a magyar emberek választ kapnak a magyar emberek által megfogalmazott kérdéseikre.
De már jó előre óvnék mindenkit, hogy hebehurgyán, első felindulásból, mint tót az anyjának, adj neki, aztán majd csak lesz valahogy! Ne így válaszoljuk meg a kérdéseket, ellenkezőleg: gondosan mérlegelve, minden ikszelésnél gondoljunk arra, hogy a jövőnk a tét és ezért mindenki hozzon magával a szavazásra még egy személyi igazolványt.
Már ha elmegy szavazni a magyar ember. Mert a lakosság nem az ötmilliárdot sokallja, ennyi pénzt ugye bármikor zsebből kifizetünk, inkább a népszavazással van úgy, hogy hagyják már őt békén, elég neki négyévente egyszer elmenni és meglepetést okozni a Fidesznek.
De azért lenne itt még valami. Mert a népszavazásra feltett kérdések valóban jók és átfogóak. Ám óvnánk az ellenzéket attól, hogy megálljon a félúton, hátradőljön és a jól megérdemelt babérjain üldögélve várja, hogy berepüljön a sült galamb a szájába. Merthogy számos más témában is meg kellene kérdezni az emberek véleményét!
Hogy miről? A teljesség igénye nélkül az alábbiakban ebben próbálunk meg segíteni. Tehát a további, népszavazásra feltett kérdések:
- Egyetért-e Ön azzal, hogy mindig jó idő legyen, vagy inkább azt szeretné, ha hazánkban is gyakran lenne nyolcasnál erősebb fokozatú földrengés, cunami, szökőár és tájfun?
- Kívánja-e, hogy a munkahelyi főnöke rendes, korrekt ember legyen, vagy inkább azt részesítené előnyben, ha egy gátlástalan, romlott, minden gazemberségre kapható főnök irányítása alatt kelljen dolgoznia?
- Szeret-e sokat keresni, vagy annak örülne, ha kevés pénz lenne a bankszámláján?
- Kívánja-e, hogy a Magyar Köztársaság területén eltöröljék a szabadesést, a hátra bukfencet és a kettős látást? Kívánja-e, hogy megszűnjön Magyarországon az átlaghőmérséklet, és helyette tegyék kötelezővé, hogy mindenkinek ugyanaz legyen a vércsoportja?
- Ön szerint jó lenne, ha az országunk nagyobb lenne, vagy inkább azzal értene egyet, ha a meglévő területeink egy részét is átadnánk szomszédjainknak?
- Egyetért-e Ön azzal, hogy emelkedjenek az árak, vagy inkább azt kultiválná, ha minden olcsó lenne?
- Ön helyeselné-e, ha a szomszédasszonya darázsderekú, hosszú combú, nagymellű, laza erkölcsökkel rendelkező bombázó lenne, vagy inkább azt szeretné, ha csúnya, buta és elhanyagolt külsejű nőre nézne az ablaka? (Ugyanez nők számára: Ön szerint egy férfinek a hasán lévő hájréteg legyen vastag, vagy a pénztárcája?)
- Kívánja-e Ön, hogy minden vízbe mártott test a súlyából annyit veszítsen, amennyi az általa kiszorított víz súlya, vagy inkább azzal ért egyet, hogy tiltsák be a hajóvonták találkozását?
- Szeretné-e, ha a magyar labdarúgó válogatott mindig győzzön, vagy éppen ellenkezőleg: annak tudna szívből örülni, ha továbbra is mindenki ellenünk javítaná a gólkülönbségét?
Természetesen még vég nélkül lehetne sorolni a kérdéseket, egyik fontosabb, mint a másik. A legjobb persze az lenne, ha egy új törvény mindenki számára kötelezővé tenné a népszavazást, mert akkor senki nem bújhatna ki a köz érdekében végzett szolgálatok alól.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írott cikk írott változata
