A történetnek az emberi vonatkozása a fontosabb: ember az, aki a szegények nyomorából gúnyt űz? Aki nem egyszerűen közönyösen elmegy a bajban lévő mellett, de még árt is neki? Gúnyolódik rajta, kineveti, megalázza?

Út szélén hagyja az elesettet, rátapos a földön fekvőre, elveszi a tányért az éhező elől.

Ember az ilyen?

Van neki gyereke? Anyja, apja, testvére?

Ember az, aki azt gondolja, hogy az ország több tájáról indulók szórakozásból vágtak neki a hosszú és fárasztó gyaloglásnak? Hóban, fagyban, szélben? Ember az, aki azt sugallja, hogy a reményüket vesztett nincstelenek puszta passzióból tették mindezt? Vagy, ami még ennél is gyalázatosabb feltételezés: politikai megrendelésre?

Embernek nevezhető, aki gúnyos és hazug molinót feszít ki a Kossuth téren?

Van ennek a szánalmas történetnek egy másik vonulata. Hogy ezt miképp lehetett megcsinálni. A Városszíve blog munkatársa véletlenül épp arra járt, s készített néhány fotót. Innen tudjuk, hogy rendőr segített felszerelni a szégyenletes és aljas feliratot, az országgyűlési őrség két munkatársa tevékeny közreműködésével.

Amikor pedig elkészült a gyalázat, három sor rendőr őrizte a molinót. Mert akkora nagy érték, nemzetgazdasági szempontból természetesen, nem szabad, hogy baja essék.

Nehogy levegyék azok, akiknek nem tetszik. Háborog tőle a gyomruk, mert volt gyerekszobájuk, van bennük érzés.

Amikor két nappal később a Milla egy másik molinót szeretett volna kitenni, ugyanarra a helyre, megkérdezték tőlük, hogy van-e engedélyük. Miután nem volt, kihívták a rendőrséget, s a közegek igazoltatták az aktivistákat.

Így derült ki az, amit már eddig is sejteni lehetett: hogy az előző, az éhségmenet résztvevőit gyalázó molinót a Civil Összefogás Fórum nevű békehadtest megbízásából tették ki, vagyis, a Békemenet sejlik e szánalmas szomorújáték mögött. Csupa kipróbált, az egypártrendszer diktatúrájában szocializálódott békeharcos. Az Ifjúkommunista című lap egykori szerkesztője, a régi, egypárti Népszabadság pártrovatának oszlopa, az előző átkosban a szakmában nyakkendős bérborznak becézett sajtómunkás.

Ők tették ki a szégyenletes szöveget, állításuk szerint a házelnök engedélyével.

Erről nincs mit mondani többet. Tudtuk eddig is, hogy milyenek, most már be is vallották.