Mit akarnak a szabaddemokraták?
Nemcsak a nemzetközi helyzet fokozódik, de idehaza is fennforgás van a javából. Nem csupán arról van szó, hogy Utasi Árpi hazatelepült a Vajdaságba...
Nemcsak a nemzetközi helyzet fokozódik, de idehaza is fennforgás van a javából. Nem csupán arról van szó, hogy Utasi Árpi hazatelepült a Vajdaságba, hanem arról is, hogy a szabad demokraták hamarosan lemondatják a miniszterelnököt.
Hogy ez miért lesz jó nekik, azt ők biztosan tudják, mert annyira azért talán mégsem hülyék, hogy ne tudnák, mit miért csinálnak.
Biztosan tudják, csak nem kötik az orrunkra. Mi meg, szegény szerencsétlen polgárok, akiknek mégiscsak a jövőnkről van szó, az országunkról és a gyerekeinkről, meg persze önző módon a saját életünkről is, csak kapkodjuk a fejünket, és próbálunk tisztán látni.
Ha egyáltalán még van mit nézni.
Az SZDSZ, mint hírlik, nemet mond a szocialisták – na jó: Gyurcsány – adócsomagjára. Nem tetszik nekik, nem értenek egyet vele. Arról az adócsökkentési csomagról beszélek, amely elemzők szerint a szabaddemokraták legkéjesebb álmaiban sem jött elő még soha.
A szabad demokratáknak ugyanis állítólag nem az adócsomaggal, hanem Gyurcsánnyal van bajuk. Amihez persze joguk van, hiszen mindenért ő a hibás, és jó helyről tudom, hogy komoly részesedése van a Mohácsi Vész Kft.-ben. (A Tatárjárás Bt.-nek tavaly óta viszont már nem tulajdonosa).
Ha tehát Gyurcsány lemond, ahogyan ígérte, ha nem megy át a szavazáson az adócsomag és a költségvetés, akkor a szabad demokraták elérték a céljukat.
Főleg, ha az volt a céljuk, hogy Gyurcsányt megbuktassák. Mert persze egy politikai pártnak lehetnének más céljai is, sőt, magunk között szólva, szoktak is lenni ilyen célok. Mondjuk az ország felvirágoztatása, vagy ha ez túlságosan patetikusan hangzik, akkor mondjuk így: a következő választásokon minél sikeresebben szerepelni. Egy ilyen jellegű ügy minden párt életében politikai alapvetés, a szabad demokraták esetében pedig kifejezetten azt jelenti, hogy valamilyen csoda folytán ismét bejutnának a parlamentbe. (Csodák, tudjuk, csak ritkán adódnak, utoljára jó kétezer évvel jegyeztek fel ilyen jellegű történéseket, azóta vagy a papírforma szokott bejönni, vagy még annál is rosszabb.)
Ez a mostani adócsomag például sokkal szimpatikusabb lenne a szabaddemokraták számára, ha nem a mostani miniszterelnök, hanem mondjuk a Kiss Péter vezette kormány terjesztené be majd az orszggyűlésnek. Egy ilyen adócsomaggal könnyebb lenne azonosulniuk, olyannyira, hogy talán még a koalícióba is visszamennének, ha nem Gyurcsánnyal kellene errőltárgyalniuk.
A szabad demokraták szerint Gyurcsánnyal az a baj, hogy elveszítette a hitelét. Nem mintha a magyar politikai elit – úgy általában – nagyon hitelesnek tűnne a magyar lakosság szemében. Erről talán mindennél többet mond, hogy felmérések szerint a politikusok már az újságírók mögött vannak a hitelességi mutatók tekintetében, bár a teljesség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy a szakszervezeti vezetőket még mindig megelőzik.
A szabad demokraták maguk ellen dolgoznak. Ha megbuktatják a kormányt, és előrehozott választások lesznek, annyi esélyük sincs bejutni a parlamentbe, mint Semjén Zsoltnak, ha Usain Bolt ellen indulna kétszáz méteres síkfutásban.
Nem véletlen Semjén említése: őt és pártját ugyanis annak idején személyesen vitte be a hátán a Fidesz parlamentbe. Ha a kereszténydemokraták egyedül indulnak, akkor szolíd számítások szerint nem egészen egy százalék körül alakult volna a tetszési indexük. Ezt a Fidesz persze a szabad madarakkal is megteheti, nagy és széles háta van mostanában a legnagyobb ellenzéki pártnak, kérdés, hogy egy ilyen, mostanában kissé turulosnak látszó hátra érdeme-e felkapaszkodni?
Most tehát az látszik igen valószínűnek, hogy a szabad demokraták vezetői nem fogják engedni, hogy átmenjen Gyurcsány és a kormány adócsökkentési javaslata, azaz nem fogják megszavazni a költségvetést. Erről persze Fodoréknak a saját szimpatizánsaikat is illene megkérdezniük. Azokat az embereket, akiket négyévente választóknak szokás nevezni, és akik közül sokan - sokan, de egyre kevésbé elegen – minden nehézség ellenére is kitartottak a párt mellett. Azokra a választókra gondolok, akik nem Fodorba, vagy éppen Kókába „szerelmesek“ hanem egy világnézet, egy ideológia irányában elkötelezettek. Azokat kellene megkérdezni, akik liberálisnak gondolják magukat, és akik azt vallják, hogy egy eszme nem felelős azokért, akik képviselik.
Ha a szabad demokraták vezetői megkérdeznék a saját egyre fogyatkozó, de látensen azért valahol még létező szimpatizánsaikat, akkor biztosan nem hajtanák ezerrel, hogy megbuktassák a kormányt és vele együtt saját magukat.
Mert a szocik valahogy ellesznek ellenzékben is, és Gyurcsány egója is elbírja, ha már nem ő lesz a miniszterelnök. A szabad demokrata eszme - nem a párt vezetősége, hanem az a világnézet, amit ez a párt valamikor képviselt – azonban végérvényesen hiányozni fog a magyar közéletből.
Nem kicsit. Nagyon.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
