Most egy kis szünet következik a pénzügyi szabadságharcban, szusszanásnyi szieszta. A harcoló alakulatokat visszarendelik a lövészárkokba, a kormány bejelentette, hogy mégis tárgyal a Nemzetközi Valutaalappal, ismertebb becenevén az IMF-fel. Senkit ne tévesszenek meg az értesülések, szó sincs visszakozásról, meghunyászkodásról pedig még annyira sem. „Nincs dolgunk az IMF-fel”, mondta Orbán egy hónappal ezelőtt, és a helyzet nem változott: Csapataink továbbra is harcban állnak, de a hadviselés szabályai most azt követelik, hogy rugalmas elszakadással reagáljunk az ellenség csapásaira.

Merthogy nem a mi pártunk és kormányunk kezdeményezte a tárgyalások folytatását, hanem a Valutaalap emberei. Szavahihető Fidesz-közeli szemtanúk beszámolója szerint sírással küszködő, depressziós IMF-delegáltak ostromolták Orbán Viktort, ne legyen már ennyire szőrösszívű, neki is van édesanyja, ezt mégsem teheti velük.

Orbán meg tudjuk milye: ha síró Valutaalapot lát, megesik rajta a szíve. (Egyszer még egy vak bankárt is átkísért az utca másik oldalára).

Úgyhogy valamikor ősszel újra tárgyalóasztalhoz ülnek a felek – mire a levelek lehullanak, már véget is érhetnek a tárgyalások. Hogy milyen eredménnyel, azt persze nem lehet tudni, hiszen még az sem világos, miről tárgyalnak, így azután az is rejtély, hogy mi számít majd eredménynek. Lehet, hogy csak amolyan tapogatózó tárgyalások lesznek: meglapogatják egymás vállát, dicsérik a másik ruháját, táskáját, vagy frizuráját.

Nem mintha különösebben izgalmas lenne, miről tárgyal a kormány a Valutaalappal – nyilván arról, amire a zemberek az április forradalom idején felhatalmazták őket. Nem hajt a tatár, nem szalad el az a tárgyalás, ráérünk ezt megtudni utólag is.

Legföljebb a dalai láma okozhat néhány kínos percet a magyar diplomáciának - Orbán Viktor ugyanis állítólag nem kíván találkozni vele. Nem arról van szó, hogy Orbán félne a lámától, sokkal valószínűbb, hogy nem szeretne ujjat húzni a kínai kormánnyal, akik – fogalmazzunk visszafogottan - nem igazán szimpatizálnak az elűzött vallási vezetővel. Orbán viszont szimpatizálni szeretne a kínaiakkal, de főleg kereskedni velük, és pénzügyi megállapodásokat kötni – mindez a dalai lámával súlyosbítva nehezen jönne össze.

Persze, van élet a dalai lámán kívül is. Majd fogadja a vallási vezetőt Semjén, vagy Schmitt (dakota nevén: Zembere Kembere), ő úgyis minden napját szent szövegek olvasásával kezdi.

Mire a levelek lehullanak, győztesen ér véget a pénzügyi szabadságharc. A Nemzetközi Valutaalap kapitulál és behódol, s ha jó kedvében találják a Kedves Vezetőt, még az sem kizárt, hogy hajlandók leszünk kamatmentes hitelt elfogadni tőlük.

Hogy honnan tudják majd a zemberek, hogy mint mindig, most is győztünk? Onnan, hogy felszáll a fehér füst, és Matolcsy György diadalmasan körülhordozza Simor András levágott fejét az országban.