Mindenki gyanús, aki él
Egy nappal a tavaly májusi öszödi beszéd egyéves évfordulója előtt, megint kiszivárgott valami. Ezúttal a Nemzetbiztonsági Hivatal vizsgálatának...
Egy nappal a tavaly májusi öszödi beszéd egyéves évfordulója előtt, megint kiszivárgott valami. Ezúttal a Nemzetbiztonsági Hivatal vizsgálatának egy megállapítását sikerült kiszivárogtatni – eszerint Gyurcsány Ferenc tavalyi, elhíresült beszédét nem idegenek szivárogtatták ki a nyilvánosság felé. Nem arról van szó tehát, hogy az ellenség keze betette volna a lábát Öszödre - a tettest, legalábbis a dolgok jelen állása szerint, a szocialistáknak a saját soraikban kell keresniük.
Ha minden igaz, ott is keresik, bár a legjobban talán ők maguk tartanak attól, hogy meg is találják. Mert azt azért sejteni lehetett, hogy nem a Vezénylő Tábornok lopakodott az éj leple alatt inkognitóban az öszödi üdülő környékén. Nem Egyazászlóegyapárt Viktor hegyezte a fülét, miközben egy rejtett mikrofont szorongatott a kezében. Mondjuk, el lehet róla képzelni, hogy ilyenben sántikál, de talán mégse, mert túlságosan ismert a fizimiskája, még az üdülő portása is felismerte volna.
A sajtóban most Szekeres Imrét, Kiss Pétert és nem utolsósorban Szili Katalin házelnököt gyanúsítják a kiszivárogtatással. Persze, nem nyíltan, mert egy ilyen vádat bizonyítani kellene, de azért vannak utalások arra, hogy a szocialisták között akadnak, akiknek jól jött volna, és még most is jól jönne, ha nem Gyurcsány Ferenc vezetné a pártot és a kormányt.
Most, egy évvel a tavaly májusi sajnálatos események után, az öszödi szem- és fültanúk közül néhányan megszólaltak. Volt, aki a nevét is vállalta, mások csak úgy, név nélkül mondták el benyomásukat.
A tanúk elbeszélése alapján kezd összeállni a kép. Azt idáig is tudtuk, Gyurcsány Ferenc tavaly május 26-án két beszédet mondott: az egyiket délelőtt, ekkor még jókedvű volt, tréfálkozott, majd jött az ebéd. Gyurcsány jó étvággyal evett, vicceket talán nem mesélt, de kiegyensúlyozottnak tűnt. Olyannyira, hogy ekkor még senki sem sejtette, hogy néhány órával később mi következik.
Állítólag nem az ebéddel volt baja a kormányfőnek, hanem azzal a tartalommal, amit étkezés után párttársai közül többen elővezettek. Ha hinni lehet a szemtanúk benyomásainak, néhány hozzászólás verte ki a biztosítékot Gyurcsánynál. Azt vette ki ezekből a véleményekből, hogy az illetők nem nagyon szeretnék, ha Magyarországon bármi is változna. Ekkor jöttek az ominózus „Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon”, meg a „hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal” szófordulatok.
Néhányan most úgy emlékeznek, hogy akkor nagyon zavarta őket a stílus. Nem szoktak hozzá, hogy komoly emberek, csúnyán beszéljenek. Volt, aki most úgy emlékszik, hogy akkor az volt az érzése, hogy Gyurcsány tudatosan használt illetlen kifejezéseket. Fel akarta rázni a pártársait, azt kívánta velük érzékeltetni, hogy ahogyan eddig csinálták a dolgokat, úgy nem mehet tovább.
Mások viszont úgy látták, hogy a miniszterelnököt az bosszantotta fel, hogy a hallgatóság, akikkel közösen kell a reformokat megvalósítania, nem gondolja komolyan a változtatásokat, azt hiszik, ezek csak a társadalomnak szóló lózungok, és valójában abban érdekeltek, hogy minden maradjon, úgy, mint eddig.
Hogy ki lehetett a kiszivárogtató, azt nagy valószínűséggel soha nem fogjuk megtudni. A dolgok teljes tisztázása ugyanis idegen a magyar mentalitástól, nálunk az a bevett szokás, hogy a nagy talányok örökre, de legalábbis nagyon sok időre rejtve maradnak.
Másfelől meg nem áll érdekében senkinek, hogy a kiszivárogtató személye kiderüljön. Az ellenzéknek sem jó, ha netán rámutathat Szekeresre, Szilire, vagy Kiss Péterre. Nekik ugyanis az a kedvező, ha nem egy, hanem három, vagy még ennél is több a gyanúsított. Ha mindenki gyanús, aki él és mozog.
Talán a nagyszerű, ám meglehetősen gyűrött ballonkabátban domborító Colombo hadnagy éleslátása sem lenne elegendő e rejtély felgöngyölítéséhez. Hiába jönne vissza akárhányszor, viseltes szivarjával bebüdösítve a 93 ezer négyzetkilométert, mindenki csak a szemébe röhögne, és legföljebb azt érné el, hogy egy rendőr megbüntetné, mert régi és kopottas autója a megengedettnél több káros anyagot pöfékel a levegőbe.
A Fidesznek tehát az az érdeke, hogy a szocialisták most megint jól el legyenek foglalva önmagukkal. A rendőrbotrány lassanként kimerülőben, talán lesz még egy-két renitens egyenruhás, de nagyon sok bőrt erről a rókáról már nem lehet lenyúzni. Nyakunkon a nyár, ilyenkor aki teheti, nyaral, aki meg nem, az odahaza igyekszik túlélni a hőguta áldásait. Nyáron nemhogy forradalmat, de még egy tisztességes kocsmai verekedést sem lehet kirobbantani. Ha június közepéig nem kergetődik el a kormány - a legtöbb iskolában eddig tart a tanítás -, utána egy ideig a legnagyobb ribillió is csak annyit ér, mint halottnak a szenteltvíz. A magyar családok, szomorú kimondani, kormánybuktatási szempontból nyáron használhatatlanok. Leghamarabb szeptember közepe után lehet megint nekiveselkedni a kormány elkergetésének, de az is sok idő, amíg feltöltik a készleteket dobálni való tojásból, kereplőből és demagógiából.
A szocialistáknak látszólag érdekük lenne, hogy tisztázzák a dolgot, de talán ők maguk is félnek attól, hogy kiderül az igazság. Mert nem lenne jó, ha kiderülne, hogy mégis az Imre, a Péter, a Kati, volt az, aki az ellenség kezére játszotta az ominózus kazettát, lángba borítva ezzel a fél országot.
Vagy, ha nem ők, akkor valaki más a mieink közül. Valaki, akiben eddig bíztunk, és azt hittük, hogy életünk végéig bízni fogunk benne. Ilyet senki sem kockáztatna szívesen, s valójában nem is az a lényeg, hogy ki volt az, aki egy nagyon Fidesz-közeli illető kezébe adta az ominózus hangfelvételt.
A többit tudjuk: Szabadság tér, Kossuth tér, felgyújtott autók, sebesültek, leharcolt város. Letűnt korokat idéző lobogók, a Tulipán presszóban állomásozó Satu parancsnok, valamint Tomcat, a lakótelepi panelben magyar műtrágyáról álmodó nemzeti érzelmű provokátor.
Leharcolt díszletek közt, egy fapados késdobálóban gyürkőznek a versenyzők, miközben a csapos már döntött: még a pofonokat is ötven évre titkosítják.
Az Amerikai Magyar Népszava Szabadság számára írott cikk írott változata
