Mindenféle Boldog Új Éveket!
Ilyenkor új év környékén sokan éreznek késztetést arra, hogy mindenféke jópofa újévi üzenetekkel bombázzák ismerőseiket. Én is kaptam...
Ilyenkor új év környékén sokan éreznek késztetést arra, hogy mindenféke jópofa újévi üzenetekkel bombázzák ismerőseiket. Én is kaptam vagy több tucat elektronikus levelet, sokfélék voltak, mint ahogyan mi sem vagyunk egyformák.
Volt olyan közöttük, amelyik elgondolkodtatni akart, egy másik típus inkább szórakoztatni, de akadt közöttük a szó szoros értelmében vett formás jókívánság is. Ez utóbbit úgy kell elképzelni, hogy a 2008-as számban egy igen meglehetős testi adottságokkal bíró hölgy két fedetlen keble formázza a 2-es és a 8-as közötti két nullát. (Egy másik, hasonszőrű változat ugyanezt az emelkedett gondolatot vezeti elő, csak itt nem a hölgy keblei, hanem a két formás feneke teszi teljessé az idén érvényes évszámot).
Szép volt ez is, tetszett, örültem, hogy valaki úgy tett, mintha gondolt volna rám.
Volt azonban egy üzenet, amely kilógott a többi közül. Egy általam nem ismert hölgytől érkezett, legalábbis nem emlékszem, hogy honnan és milyen körülmények között tudta meg az e-mail címemet? Nem jártunk együtt iskolába – emlékeznék rá – óvodába talán, de ez sem túl valószínű.
Tulajdonképpen mindegy is, miként talált rám az ismeretlen hölgy -és nyilván nem csak rám, de a listáján szereplő többiekre, merthogy nem titkos másolattal, hanem mindenki számára jól látható módon küldte el több tucatnyi címre az újévi jókívánságot.
Nem csigáznám tovább (sic!) a nagytekintetű (ugyancsak sic!) olvasótábor felfokozott idegrendszerét, hanem, ahogy az rendes magyar emberhez illik, belecsapok a lecsóba. A körlevél szövege így hangzott: Boldog Polgári Új Évet Kívánok.
Mielőtt bárki megvádolna, semmi bajom a polgári új évvel. Olyannyira nem, hogy én magam is polgárnak tartom magam, sőt, meggyőződésem, hogy én már akkor is polgár voltam, amikor azok, akik ma ezt a kifejezést megpróbálják elorozni tőlem – lám, ha fogalmakról van szó, mégsem annyira ördögtől való dolog a privatizáció – még a legerotikusabb álmaikban sem voltak polgárok.
Nem a polgár kifejezés miatt vagyok kiakadva, sőt, ilyenkor év elején még semmin sem vagyok kiakadva. Csupán elgondolkodtam azon, hogy vajon miért olyan fontos valakinek, ez esetben egy általam ismeretlen hölgynek, hogy másokban tudatosítsa azt, hogy ő polgári új esztendőt kíván a többieknek?
Mitől más egy polgári boldog új év, mint, teszem azt, egy egyszerű, jelzők nélküli? Olyan ez, mint amikor a demokráciát valamikor azzal próbálták fokozni, hogy szocialista demokráciának nevezték..
Jó, nem játszom a hülyét, tudom én, mi az, amit az illető hölgy érzékeltetni akart velem, és a többiekkel. Azt, hogy ő polgár, amit jelen esetben nem azt jelenti, hogy volt gyerekszobája, hanem azt, hogy ő a polgárinak mondott oldal iránt van elkötelezve.
Takarékos és hatékony megoldást választott a hölgy, a listáján szereplők egyetlen szavából tudják, hogy az, aki nekik most levelet írt, ellenzi az egészségbiztosítási törvényt, le fogja szavazni a tandíjat, a kórházi napidíjat és a vizitdíjat, az autójára Nagy-Magyarországos matrica van ragasztva, és majd megszakadt a szíve, amikor három évvel ezelőtt e hitetlen nemzet nemet mondott a kettős állampolgárságra.
Ez is rendben van, nem vagyunk egyformák, unalmas kis lenne, volt már ilyen kísérlet, hál’ istennek, nem jött össze, nem is szabadna erőltetni. Úgyhogy nem nyavalyognék ezen, ha valaki attól tudja magát polgárnak érezni, hogy polgári boldog új évet kíván, lelke rajta.
De ha valóban azt szeretné az illető hölgy, hogy a többieknek boldog új esztendeje legyen, miből, hogy a listáján szereplők mindegyike ugyanolyan polgári új esztendőt szeretne? Hátha vannak a listáján szereplők között olyanok, akik a hátuk közepére kívánják az általa elképzelt polgári új esztendőt?
Nem magamról beszélek, írtam már, hogy én polgár vagyok - legföljebb nem úgy, ahogyan azt az ismeretlen hölgy és elvtársai gondolják.
Csak úgy, játszásiból természetesen, elképzelem, hogy mindenki odahagyja a szokványos és valljuk be, néha már unalmas formulát, a BÚÉK-kal rövidített jókívánságokat, és a maga ízlésének megfelelő új esztendőt kíván a többi embernek. Biztosan akadnak, akik szocialista boldog új évet, mások magyar demokratát kívánnának, de lenne a kínálatban fradista új év éppúgy, mint hetero-, vagy éppen homoszexuális új esztendő.
És lehetne besúgós, hazát külföldön mószerolós boldog új évet kívánni, vagy éppen vakondokosat, bazsarózsásat, gárdásat, vagy bármilyen mást.
Szóval, csak annyit akartam mondani, hogy nem dőlök be az ismeretlen polgári hölgy jókívánságainak. Egy fenét akart ő nekem boldog új évet kívánni – azt akarja ő, hogy neki legyen boldog új éve!
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
