Nincs már kedve szólni az embernek, mert szóltunk már eleget. Ki-ki tehetsége és képességei szerint mondta a magáét, ám semmi sem változott: minden olyan, mint amilyen volt, csak valamivel még annál is rosszabb.

A Szabadság téren tovább épül az Emlékmű, és ne legyenek illúzióink, el is készül május 31-re, a Kedves Vezető születésnapjára. Mert születésnapra még futja neki, egyedül mozgástérben szenved hiányt. Ha lenne neki, már rég leállította volna a szobor építését, vagy el sem kezdte volna. Az lett volna az igazi mozgástér - akkora, hogy akár szabadságnak is nevezhetnénk.

De a miniszterelnök nem szabad ember, már régóta a rögeszméinek a foglya.

És talán a Jobbiknak is tartozik valamivel. Nem véletlen, hogy a parlament egyik alelnökévé választották Sneider Tamást, aki korábban Roy néven az egri szkinhedek vezéralakja volt. Egy cigányember csoportos megverésért felfüggesztett börtönt is kapott. Amúgy jó magyar ember, családszerető, ahogyan kell: anyját, apját egy vagyonmegosztási perben elmeháborodottá próbálta nyilvánítani.

Isten, haza, család.

Orbán Viktor (Kövér Lászlóval és szinte majd az összes Fideszes képviselővel együtt) megszavazta, hogy Sneider Tamás a magyar országgyűlés alelnöke legyen. Kasszafúró, lányfuttató, drogdíler egyelőre még nem lehet parlamenti alelnök, de az egykori szkinhed vezér előtt ott a pálya.

Apátia van, amerre a szem ellát, mélységes közöny, mindenki beletörődött mindenbe. Csak a ma létezik, hogy mi lesz holnap, az senkit sem érdekel.

Sejteni azért lehet valamelyest. Folytatjuk - ez volt a kormányprogram, ami, ha úgy vesszük, előrelépés a négy évvel ezelőttihez képest. Akkor még ennyit sem mondtak, nyolc év ellenzéki lét után csak a hatalom megragadása, és a jogrend lebontása volt a tarsolyukban.

Most legalább annyit lehet tudni, hogy ott folytatják, ahol abba sem hagyták. Párbeszéd nem lesz, mert nincs kivel. Akikkel szóba állnak, azok ugyanazt mondják, mint ők, a többiek pedig nem érdekesek.

Aki nincs velük, az nincs.

Néhány évvel ezelőtt nemzetbiztonsági okokra hivatkozva megszüntették a kaszinókat, most néhányat újólag engedélyeztek. A debreceni futballklub tulajdonosa mellett Vajna Tímea férje is nyert néhány koncessziót. Nyilván azért, mert ő, szemben másokkal, úgy is tudja üzemeltetni ezeket az intézményeket, hogy azok ne veszélyeztessék a nemzet biztonságát.

A hatalom mindent megtehet, mert az emberekből hiányzik a szolidaritás. Aki nem dohányzik, azt nem zavarja a dohánymutyi, aki nem beteg (már, vagy még), azt hidegen hagyják a várólisták. Akinek nincs iskolás gyereke, unokája, az vállat von, mert nem érdekli az, ami az oktatásban történik.

Folytatódik a szabadságharc, tiszteletet követelünk a magyar embereknek. És pénzt persze, dögivel, de ezt már nem írjuk rá a plakátra. Az elmúlt négy évben – meg persze korábban is – Magyarországon szinte minden uniós pénzekből épült. Buszpályaudvar, autóút, metró, villamos – sorolhatnánk. Ha még mindig nem lenne elég világos: az Unió a tehetősebb tagországok befizetéseiből finanszírozza a „felzárkózókat”. A német, a francia, az angliai, a svéd adófizetők pénzének egy részét adják ide nekünk, magyaroknak. Mi meg nem azzal köszönjük meg a támogatást, hogy hatékonyan és átláthatóan használjuk a pénzüket, hanem azzal, hogy több tiszteletet követelünk.

Az egykor kollégiumi társak jó boltot csináltak. Áder, Kövér, Orbán - ma ők a három legfőbb közjogi méltóság. Csoda hely lehetett az a kollégium, ha ennyi nagy koponya szökkent szárba a talaján.

Egyszer majd persze elmúlik ez is. Semmi sem végtelen, csak az idő.