Ha a mostanit megelőző, Gyurcsány Ferenc vagy Bajnai Gordon vezette kormányok csak századannyi gazságot elkövettek volna, mint amennyit a fülkeforradalom nevében az elmúlt két évben megtettek, már lángokban állna az ország. Vagy nem is lángokban, hanem földig rombolva, a helye sóval beszórva.

Annak idején a mostani sérelmek töredékéért autókat gyújtottak fel, kirakatokat törtek be, rendőrökre támadtak, a tisztakezű Wittner Mária szíves közreműködésével pedig Túró Rudikat zsákmányoltak a köztévé büféjéből.  Hetekig a Kossuth téren állomásoztak a testileg-lelkileg bűzlő szabadcsapatok, mindezt a Fidesz buzgó asszisztálásával, nemegyszer tevékeny részvételével,.

Azóta több ezer őszödi beszédnyi gyúanyag került a közéletbe, ám rombolásnak csupán a kormány részéről látszik nyoma. Nem mintha bárki normális ember az égő autókat, a betört kirakatokat, a rendőrökre támadó csőcseléket hiányolná.

De azért mégis furcsa, milyen szépen tűrjük, amit velünk tesznek. Néha kimegyünk az utcára, tüntetünk egy darabig, majd békésen hazaballagunk.

Bokros Lajos idején a kétezer forintos tandíj miatt tízezer fiatal tüntetett – most, amikor Hoffmann Rózsa és elvtársai elveszik a lehetőségeiket, megnyomorítják az életüket, és ellopják a jövőjüket, udvariasan és intelligensen tiltakoznak.

A mi fiaink persze, mi neveltük ilyenné őket. Tisztességesnek, demokratának szocializálódtak, azt tanítottuk nekik, hogy a problémákat demokratikus eszközökkel és nem erőből kell megoldani.

Milyen országban élünk? Miközben a kormány a családi gazdaságok fontosságáról papol, ugyanakkor az erre a munkára szerződött államtitkárt minden módon gátolják a munkájában. Kiderül, hogy rejtélyes módon szerveződő oligarchák kezében van az oly sokszor hivatkozott szent magyar föld. És nem indulnak el a gazdák a traktorjaikkal a nagyhírtelen átépítendő Kossuth térre. Amely, csak úgy mellékesen az 1944-es arculatát készül visszakapni,. (Tud valaki akár csak egyetlen olyan szempontot említeni, ami szerint az 1944-es esztendő sikertörténete lett volna a magyar történelemnek?)

Kiderül, hogy a dohánytörvényt a dohányszövetség Fidesz-közeli szárnya írta, az ő számítógépükről került ki a tervezet Brüsszelbe, és senki nem borítja rájuk az asztalt. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium milliárdokkal tömi a Fidesz-közeli, Stumpf és Giró-Szász urakkal fémjelzett Századvéget, és senkinek nincs szava ehhez. Az egykulcsos adó miatt százezrek jövedelme csökkent, miközben a politikai és a gazdasági elit jövedelme havonta százezrekkel nőtt – reménytelen és rosszkedvű beletörődés a válasz.

Milyen az az ország, ahol a köztársasági elnök már az általánosban megbukott volna helyesírásból, a doktoriját idegen szerzők munkáiból ollózta? Milyen az az ország, ahol a foltos múltja ellenére nemcsak megválaszthatták, de még mindig nem tették lapátra?

Ha annak idején Gyurcsány és Bajnai csak töredékét okozta volna annak a kárnak, amit a most regnálók elkövettek, már lángokban állna az ország.

Mi lett jobb az elmúlt két évben?

Növekedett a gazdaság? Csökkent munkanélküliség? Kevesebb lett a korrupció? Javult az egészségügyi ellátás? Minőségibb lett az oktatás?

Élhetőbb lett az élet?

Tudja valaki, hogy milyen országban élünk?