Miért szeretik utálni az Orbán-kormányt?
Most nem ordították le Orbán Viktor fejét, mint tették ezt egy évvel ezelőtt Brüsszelben. De azért érződött, hogy nem szeretik, és már bánják, hogy beengedték maguk közé. Selmeczi Gabriella, a Fidesz szóvivője ezt a szabad szemmel is jól kivehető utálatot a maga egyszerű módján úgy értelmezte, hogy Orbán megvédte Magyarországot. Hagyjuk meg Selmeczit ebben a hitében, ha neki így jó, a világért se zökkentsük ki ebből a meggyőződéséből.
Nyomják Krahácsot. Nem először, és gyanítjuk, nem utoljára. Mert összefogtak ellenünk a haladás ellenségei, mindenki ellenünk van. Nem csak a nagy nemzetközi lapok bírálják az Orbán-kormányt, de a nemzetközi szervezetek is, tekintélyes politikusok.
Nem jó mostanában magyarnak lenni – sem idehaza, sem külföldön. Még akkor sem, ha a nagyvilágban tudják, hogy nem a magyarok változtak meg hátrányukra. Nem a magyar népnek szólnak a szokatlanul kemény hangok. Senki sem állítja, hogy a Balaton már nem olyan hullámos, mint amilyen volt, és arról sem cikkezik a világsajtó, hogy az Aranycsapat tagjai annak idején tehetségtelen, tuskólábúak lettek volna.
A magyar kormány politikájának szólnak a bírálatok, és nem csupán a gazdasági teljesítményének, hanem főként annak, hogy Orbánék semmibe veszik az Európában normálisnak számító demokratikus játékszabályokat.
A kormány válaszul azt kommunikálja, hogy ők a magyar emberek érdekeit képviselik, erre kaptak felhatalmazást, és senkinek nincs joga arra, hogy megkérdőjelezze a magyar emberek akaratát. Még a magyar embereknek sincs ehhez joguk, tennénk hozzá halkan.
Egyszerűbb, és kevésbé kockázatos, ha elhitetjük magunkkal, hogy azért van mindenki ellenünk, mert mi nem adjuk be a derekunkat, mint tették azt a mostanit megelőző kormányok. Nem hajtjuk szolgalelkűen igába a fejünket, hanem szilaj tekintettel az IMF lába elé sercintünk - adják ide a pénzt, aztán húzzanak el melegebb éghajlatra.
Mondjuk, halkan, zárójelben meg lehetne kérdezni: vajon a csehek, a belgák, a bolgárok a románok és még sorolhatnánk Európa valamennyi országát, nem olyan kormányt választottak maguknak, amely az ottani emberek érdekeit képviseli? A miénken kívül az összes többi kormány valóban a nemzetközi pénzvilág szálláscsinálója lenne, akiknek eszükbe sem jutnak azok az emberek, akik odahaza megválasztották őket?
Nem Szijjártó féle magasság, ha valami ilyenre gondolunk, amikor a hazai kormány érvelésnek beállított mentegetőzéseit hallgatjuk. Hogy azért van velünk baj, több mint az Unió fennállása óta bárkivel, mert a mi kormányunk a magyar emberek érdekeit képviseli. És ezt nem tudják lenyelni a többiek Európában. Fáj nekik, hogy a mi érdekeink képviselve vannak. Szegény cseh, román, bolgár, belga emberek - az ő érdekeiket nem képviseli senki, különben már nekik támadt volna a fél világ.
Persze, lehet, hogy Orbán valóban megvédte Magyarországot. Egy titkos támadás ellen, amelyről csak neki és néhány közvetlen kollégájának volt tudomása. Például a már említett Selmeczi szóvivőnek, aki szerint a magyar emberek büszkék az új alaptörvényre. Azt nyilván csak szerénységből nem tette hozzá, hogy a büszke magyar emberek reggel, munkába indulás előtt még gyorsan belelapoznak az alaptörvénybe, esténként pedig, mese helyett, abból olvasnak a gyereknek.
Aztán csodálkoznak, ha szegény csemetéjük éjjel bepisil, mert Schmitt Pál törzsanyagból készült doktorijáról álmodik.