Állítólag több mint hétezren töltötték ki az egyik internetes újság által összeállított kérdőívet. (Szívesen közzé tenném az internetes újság nevét és elérhetőségét, csakhogy az a helyzet, hogy valójában pénzéhes barom vagyok - majd ha perkálnak valamennyi lóvét, akkor reklámozom őket, ingyen egy tapodtat se, barátságból, kollegialitásból meg pláne!)

Na, ott hagytam abba, hogy a derék sajtómunkások az iránt érdeklődtek a lapjukat olvasó nagyközönségtől, hogy miért nem csípik a magyar hírességeket? Mi a bajuk velük, miért van az, hogy az Állatkert két legkellemetlenebb lakója, a galléros ládagyík és a tűzföldi nádi tippancs is szimpatikusabb számukra, mint teszem azt, Kiszel Tünde, vagy éppen Fekete Pákó?

Talán a pirézek nem is oly rég befutott villámkarrierje lebegett a kérdőív összeállítóinak lelki szemei előtt, hogy a sok igazi – vagyis hát nem igazi, mondjunk inkább létezőt – sztár közé becsempésztek egy kitaláltat is.

Ezt a kitalált személyt Bíró Lukácsnak hívják, Budán lakik, foglalkozására nézve fogorvos. Többet nem tudunk róla, de nem is kell: ennyi éppen elég volt ahhoz, hogy honfitársaink ismeretlenül is utálják.

Illetve, nem is ismeretlenül: a már említett hétezer válaszolóból ugyanis 1586-an jelezték, hogy ismerik Bíró Lukácsot, az pedig több, mint figyelemre méltó, hogy az utálati listán található 29 híresség közül a budai fogorvos a nyolcadik helyen végzett. Vagyis, e távolról sem reprezentatív, ám mégsem tanulságok nélkül való felmérés szerint mindössze hét olyan híresség él e honban, akit Bíró Lukácsnál is többen utálnának.

Kissé zavarban vagyok Bíró Lukáccsal kapcsolatban. Nem válaszoltam a kérdőívben szereplő kérdésekre, de ha jobban belegondolok, be kell vallanom: én is utálom Bíró Lukácsot.

Pedig sok rosszat nem tudnék rá mondani. Bíró Lukács nem fújja a füstöt a képembe, hiába meresztettem a szemem, nem láttam tavaly szeptemberben a televízió székházánál, és a mindennapi betevőt sem a 6-os villamoson, utastársai zsebében szokta megkeresni.

Bíró Lukács nem robbantgat a metrón, és nem vezet repülőgépeket ikertornyoknak. Nem indul padlógázzal, mint az előttünk majomkodó baromarcú, nem parkol az út közepén, forgalmi dugót okozva a fél városban, és sokakkal ellentétben, nem keveri össze a helyiség és a helység szavakat.

Bíró Lukácsra semmi rosszat nem tudok mondani, ezért azt kell gondolnom, hogy én is azért utálom, mint honfitársaim többsége: azért, mert mi magyarok szeretünk utálni másokat.

Hogy ebben mi a jó, arról fogalmam sincs - valakit nem utálni semmivel sem fárasztóbb, mint nem szeretni, mégis, az a helyzet, hogyha választani lehet, általában utálni szeretünk, nem pedig szeretni.

Szeretjük utálni a tanárokat (túl sok a nyári szabadságuk), az orvosokat (csak a hálapénz érdekli őket, hogy rohadnának meg, ahol vannak), a manökeneket (persze, nekik könnyű, mindenkivel lefekszenek, és közben beutazzák a világot), az énekesnőket (csak tátognak pléjbekkre), a biciklis futárokat (lassan hozzák a pizzát), de nem túl népszerűek a ruhatáros nénik sem. (Előadás előtt még csak-csak, de amikor előadás után úgy mozognak, mint egy altatásban lévő beteg lajhár, s ráadásul a mellettünk álló, tolakodó tetűnek előbb adják oda a kabátját, akkor a tetszési indexük, teljes joggal, a statisztikai hibahatárt jóval meghaladó mértékben csökken.)

És nem szeretjük a cirkuszi idomárokat (bántják az állatokat), a tévés személyiségeket (ha meglátunk egyet a boltban, kiderül, hogy sokkal öregebb és alacsonyabb, mint a tévében), a kőműveseket (kispórolják az anyagot a falból, aztán csodálkozunk, ha összedől), az újságírókat (hazudnak, hiába mondta Deák Ferenc, hogy igazat kell írni.)

És persze nem szeretjük a politikusokat sem (pedig, szemben az újságírókkal, nem mindegyik hazudik, csak az, amelyiknek mozog a szája).

Miért éppen Bíró Lukácsot szeretnénk? Lehet, hogy nem is rendes magyar ember, most olvastam valahol, hogy állítólag piréz…

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata