Miért nem mondta, Elnök úr?
Juhász Gyula, a kiváló szegedi költő 1908-ban lett reménytelenül szerelmes Annába. A szép színésznőt teljes nevén Sárvári Annának hívták...
Juhász Gyula, a kiváló szegedi költő 1908-ban lett reménytelenül szerelmes Annába. A szép színésznőt teljes nevén Sárvári Annának hívták, és a költőt élete végéig elkísérte ez a reménytelen szerelem. Számtalan verset írt plátói kedveséhez, aki állítólag mit sem tudott a költő szenvedéseiről.
Amikor a költő meghalt, megkérdezték Annát: tudta-e, hogy a Gyula úr mennyire szerelmes volt magába? Mire Anna: Tényleg? Szerelmes volt belém? Hát akkor miért nem mondta?
Miért nem mondta, Elnök úr? Hogy mélységesen aggódni tetszik, és hogy mennyire felháborítja, ami a cigányokkal mostanában történik. Nem minden cigánnyal egyelőre, csak azokkal, akiket meggyilkoltak az elmúlt egy évben.
Mondjuk, mi titokban mindig is sejtettük, hogy a mi köztársaasági elnökünk fel van háborodva. Hogy aggódik, és gyalázatosnak tartja a sorozatgyilkosságokat.
Igaz, nem mondta soha - merthogy szinte soha nem szokott mondani semmit. Lássuk be, a mi köztársasági elnökünk nem a szavak embere. Ezért is lehet, hogy amikor néhanapján mégis mond valamit, akkor többnyire rosszat szól.
De ebben most nagyon igaza van a mi köztársasági elnökünknek. Tényleg robbanásig feszült a helyzet, ezért is jó hallani, hogy a legfőbb közjogi méltóság ennyire tisztán látja a helyzetet.
Ki lásson itt tisztán, ha nem ő?
Mi, akik idáig csak felületesen ismertük a mi köztársasági elnökünket, hajlamosak voltunk azt gondolni róla, hogy közömbös az emberek problémái iránt. Hogy nem csupán a pártok, de az emberek felett is áll. Sőt: felettük áll csak igazán. Botor módon azt hittük, hogy egyedül a bánáti bazsarózsák magasságában érzi jól magát.
Volt idő, amikor magam is elhittem, hogy a mi köztársasági elnökünk konok és önfejű. Hogy látszólagos puritánsága valójában csak kapzsi hatalomvágyának elfedésére szolgál. Rossz érzésem akkor tetőzött, amikor a mi köztársasági elnökünk jó egy évvel ezelőtt felkeresett egy vidrapárt, Lucát és Aladárt. Hogy miről beszéltek, nem közölték a nyilvánossággal, mostanra vált világossá, hogy már akkor is aggódás volt a köbön.
De most már nem csak aggódás van, hamarosan konkrét lépések is következnek. Ezt Kállai Ernő kisebbségi ombudsman mondta, miután megbeszélésük végeztével kilépett a Sándor Palota ajtaján. Hogy a köztársasági elnök különös figyelemmel kíséri az eseményeket.
Nem is lehet másképp – különös eseményekhez különös figyelem dukál.
És, azt is mondta Kállai kisebbségi ombudsman, hogy napokon belül megtörténnek azok a lépések, amelyek majd megnyugtatják a lakosságot.
Meg vagyunk nyugodva: már csak néhányat kell aludnunk, és meg leszünk nyugtatva. Most még nem árulhatja el, mitől fogunk megnyugodni - nyilván nem akarja a mi köztársasági elnökünk, hogy az ellenség megtudja, milyen lépésekre készül, ezért a nagy titkolózás.
Azért valami mégicsak kiszivárgott: olyanok lesznek ezek a lépések, amelyek nem csupán megnyugtatják a lakosságot, de a társadalom egységes érdekeit, az összetartozást és a sorsközösséget is szimbolizálják.
Mint már volt szerencsém említeni: mindig is sejtettük. Hogy a zord külső valójában mély, és érző szívet takar. Hogy a látszólagos érzéketlenség, amely a sokszor félreérthető, már-már szégyenteljesnek tűnő gyalázatos hallgatásokban nyilvánult meg, valójában csak látszat, és az ellenség - vagy ahogyan mifelénk a Hétkerben mondják -, a kóbor apácák megtévesztésére szolgált.
Most már tudjuk: a mi köztársasági elnökünk értünk hallgatott, nem ellenünk.
Ahogyan a régi dakoták mondták: kis lépés az embereknek, nagy lépés a mi köztársasági elnökünknek.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
Amikor a költő meghalt, megkérdezték Annát: tudta-e, hogy a Gyula úr mennyire szerelmes volt magába? Mire Anna: Tényleg? Szerelmes volt belém? Hát akkor miért nem mondta?
Miért nem mondta, Elnök úr? Hogy mélységesen aggódni tetszik, és hogy mennyire felháborítja, ami a cigányokkal mostanában történik. Nem minden cigánnyal egyelőre, csak azokkal, akiket meggyilkoltak az elmúlt egy évben.
Mondjuk, mi titokban mindig is sejtettük, hogy a mi köztársaasági elnökünk fel van háborodva. Hogy aggódik, és gyalázatosnak tartja a sorozatgyilkosságokat.
Igaz, nem mondta soha - merthogy szinte soha nem szokott mondani semmit. Lássuk be, a mi köztársasági elnökünk nem a szavak embere. Ezért is lehet, hogy amikor néhanapján mégis mond valamit, akkor többnyire rosszat szól.
De ebben most nagyon igaza van a mi köztársasági elnökünknek. Tényleg robbanásig feszült a helyzet, ezért is jó hallani, hogy a legfőbb közjogi méltóság ennyire tisztán látja a helyzetet.
Ki lásson itt tisztán, ha nem ő?
Mi, akik idáig csak felületesen ismertük a mi köztársasági elnökünket, hajlamosak voltunk azt gondolni róla, hogy közömbös az emberek problémái iránt. Hogy nem csupán a pártok, de az emberek felett is áll. Sőt: felettük áll csak igazán. Botor módon azt hittük, hogy egyedül a bánáti bazsarózsák magasságában érzi jól magát.
Volt idő, amikor magam is elhittem, hogy a mi köztársasági elnökünk konok és önfejű. Hogy látszólagos puritánsága valójában csak kapzsi hatalomvágyának elfedésére szolgál. Rossz érzésem akkor tetőzött, amikor a mi köztársasági elnökünk jó egy évvel ezelőtt felkeresett egy vidrapárt, Lucát és Aladárt. Hogy miről beszéltek, nem közölték a nyilvánossággal, mostanra vált világossá, hogy már akkor is aggódás volt a köbön.
De most már nem csak aggódás van, hamarosan konkrét lépések is következnek. Ezt Kállai Ernő kisebbségi ombudsman mondta, miután megbeszélésük végeztével kilépett a Sándor Palota ajtaján. Hogy a köztársasági elnök különös figyelemmel kíséri az eseményeket.
Nem is lehet másképp – különös eseményekhez különös figyelem dukál.
És, azt is mondta Kállai kisebbségi ombudsman, hogy napokon belül megtörténnek azok a lépések, amelyek majd megnyugtatják a lakosságot.
Meg vagyunk nyugodva: már csak néhányat kell aludnunk, és meg leszünk nyugtatva. Most még nem árulhatja el, mitől fogunk megnyugodni - nyilván nem akarja a mi köztársasági elnökünk, hogy az ellenség megtudja, milyen lépésekre készül, ezért a nagy titkolózás.
Azért valami mégicsak kiszivárgott: olyanok lesznek ezek a lépések, amelyek nem csupán megnyugtatják a lakosságot, de a társadalom egységes érdekeit, az összetartozást és a sorsközösséget is szimbolizálják.
Mint már volt szerencsém említeni: mindig is sejtettük. Hogy a zord külső valójában mély, és érző szívet takar. Hogy a látszólagos érzéketlenség, amely a sokszor félreérthető, már-már szégyenteljesnek tűnő gyalázatos hallgatásokban nyilvánult meg, valójában csak látszat, és az ellenség - vagy ahogyan mifelénk a Hétkerben mondják -, a kóbor apácák megtévesztésére szolgált.
Most már tudjuk: a mi köztársasági elnökünk értünk hallgatott, nem ellenünk.
Ahogyan a régi dakoták mondták: kis lépés az embereknek, nagy lépés a mi köztársasági elnökünknek.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
