Miért írtam alá a Magyar Demokratikus Chartát?
Ám sajnálatos módon azok közül is többen távolmaradtak, akik korábban rendszeresen velünk voltak.
A liberális értelmiség egy része ugyanis ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, köldöknézésben ismét bebizonyítottuk, hogy a világ népeinek élvonalába tartozunk. Meg persze egy kis fanyalgásért sem megyünk a szomszédba, ebben is verhetetlenek vagyunk.
Ne kerteljünk: többen azzal indokolják ellenérzéseiket, hogy azért nem csatlakoznak az egyébként számukra is vállalható gondolatokhoz, merthogy a Magyar Demokratikus Charta névre hallgató mozgalmat a miniszterelnök indította el.
Gyurcsánnyal pedig nem lehet, mondják azok közül is sokan, akik egyébiránt egyetértenek azzal, amit a miniszterelnök képvisel. Ez az egész csupán az ő politikai túlélését szolgálja, mondják az okosok, valamint azt, hogy megossza a szabad demokratákat. Mert ily módon könnyebben térdre tudja kényszeríteni őket.
Szerintem sem szerencsés, ha a miniszterelnök hirdet meg egy ilyen jellegű mozgalmat. Egy miniszterelnöknek – Gyurcsány Ferencnek, vagy bárki másnak – az lenne az elsőrendű feladata, hogy kormányozzon. Hogy törvényeket terjesszen a parlament elé, amelyeket azután a parlament kis, vagy nagy többséggel jóváhagy.
Hogy kitalálja a feladatokat, és megtalálja a megoldásokat. Hogy vezesse az országot.
Én is jobban örültem volna, ha a Chartát valamely civil ember hívta volna életre. Vagy ha ez nem megy, merthogy a szervezéshez nem csupán pénz, de szervezés is szükséges, akkor valaki olyan ember, aki független a pártoktól, és nem részrehajló egyik politikai oldal felé sem.
Olyan emberre gondolok, akinek van hitele az emberek előtt.
A gyakorlottabb olvasó már bizonyára kitalálta: a köztársasági elnökre gondolok. (Nem a mi mostani köztársasági elnökünkre, hanem általában az elsőszámú közjogi méltóságra). Neki kellett volna kiállni a Sándor Palota ablakába és összefogásra buzdítani a magyarokat a nácik ellen.
És nem most, hanem már egy évvel ezelőtt.
Akkor, amikor alig néhány méternyire hivatali szobájának ablaka alatt felavatták a Magyar Gárdát.
Mert a Magyar Gárda, többször is leírtam már, nem a zsidók, nem a cigányok, de még csak nem is a baloldal ügye. Az, hogy a romák félnek a Magyar Gárdától, a zsidó származású polgárok undorodnak tőle, a jóérzésű baloldaliak pedig utálják, az egy dolog. Ez is fontos, de nem ez a lényeg. A Magyar Gárda ugyanis nem az ő ügyük.
A Magyar Gárda mindenkinek az ügye, aki azt szeretné, hogy a mi országunk egy élhető haza legyen. Olyan hely, ahol senkinek sem kell attól tartania, hogy nemzetinek hazudott indíttatásból parlagfűnek nézik.
És még csak nem is arról van szó, hogy néhány ostoba, megvezetett szerencsétlen félnótás forradalmat játszik. Akik azt hiszik, hogy történelmet csinálnak, azzal áltatják magukat, hogy beleszólásuk van abba, ami van.
Nem az ő dolguk lenne, hanem a náluk okosabbaké, hogy észrevegyék: ezek a leharcolt maskarába öltöztetett gárdisták csupán rosszul fizetett mellékszereplői egy csapnivalóan megrendezett szomorújátéknak. Akikre csak addig van szüksége a Nagy Rendezőnek, amíg hatalomra nem kerül. Utána, személyesen tőle hallottuk, ad nekik két pofont, és hazazavarja őket.
Nem ezek miatt a szerencsétlen kutyaütők miatt kell a Magyar Demokratikus Charta, hanem azért, mert a társadalomban észrevétlenül terjed a métely. Egyre magasabban van már az ingerküszöbünk – ami néhány éve még a legtöbbünknél kiverte a biztosítékot, azt ma már észre sem vesszük.
Üzenem az örök finnyásoknak, a politikailag kényes ízlésűeknek: tényleg nem a miniszterelnöknek kellett volna meghirdetni a Magyar Demokratikus Chartát. Ám ez még mindig kevésbé rossz, mintha ő sem tette volna meg, amit tennie kellett.
Ha másokhoz hasonlóan ő is hallgatott volna, mint dinnye a fűben.
Merthogy nem arról van szó, hogy kedveli-e valaki Gyurcsány Ferencet, vagy sem. Egyetért-e a polikájával, éppen ellenkezőleg, egészen másképp képzeli el az ország vezetését.
Erről is lehet véleményt mondani - mindennap, de a leghatékonyabban 2010-ben. Azon a napon, amikorra a mi köztársasági elnökünk, aki most egyébként hosszú hetek óta beszédesenp hallgat, kihirdeti majd a követező országgyűlési választások időpontját.
A Magyar Demokratikus Charta nem Gyurcsány Ferencről szól. Nem is a baloldalról, nem a romákról, a zsidókról, a melegekről.
Ez a történet, ha valakinek még most sem lenne világos, arról szól, hogy milyenné lesz ez az ország? Hogy milyen országban élünk, s milyet hagyunk majd a gyerekeinkre, unokáinkra. Olyat, amelyben élni lehet, vagy olyat, amelyben félni kell?
Én megválaszoltam magamnak a kérdést. Ezért írtam alá a Magyar Demokratikus Chartát.
