- Uram, én megmondom magának az őszintét:

minden baj a zsidók miatt van.

- Önnek igaza van. A zsidók, és a

biciklisták tehetnek mindenről.

- Miért a biciklisták?

- Miért a zsidók?

Vasárnap este a győzelem mámorában azt mondta a Vörösmarty téren a választásokon győztes párt vezére, a Magyar Köztársaság következő miniszterelnöke, hogy a magyar választók megbuktatták a hatalommal visszaélő oligarchák rendszerét.

Régen hallottunk az oligarchákról. Igaz, amikor még gyakrabban hivatkoztak rájuk, akkor sem igen tudtuk, hogy mit jelent a kifejezés. Valami rossz dolog biztosan, furmányosság lehet benne, különben nem említette volna feddőleg a Fidesz vezére.

Megpróbálok magam elé képzelni egy oligarchát. Magas, alacsony? Öreg, fiatal? Szőke, barna, fekete?

Mennyit fut százon?

Én még viszonylag jó helyzetben vagyok, mert valamikor tanultam az oligarchákat a Közgázon – igaz, azóta mindent elfelejtettem, amit mondtak róluk. De mit tegyen az, aki el sem felejthette őket, mert soha nem is tanult róluk? Mert bölcsészre járt, vagy, teszem azt, műszakira.

Vagy sehova. Na az ilyennek aztán halványlila gőze sincs arról, mi fán terem egy oligarcha.

Persze, nem ez a lényeg. Beüti az ember a Gugliba, máris kijön az oligarcha: hatalmaskodó főúr, a nép fölött uralkodó főnemes, kiskirály.

Ezeknek lőttek most, őket zavarták el mindet a magyar emberek: királyok, hercegek, grófok, villák proletárjai – továriscsi konyec.

De hogyan jutott eszébe Orbánnak, hogy épp az oligarchák bukásával jellemezze a most kialakult helyzetet? És hol voltak idáig az oligarchák, miért nem hallottunk róluk az elmúlt nyolc évben? Az elmúlt húsz évben?

Lementek látensbe?

Hogyan kerültek most hirtelen, minden előzmény nélkül közénk?

Jó helyről tudom – újságban olvastam – hogy a választások napján Orbán gazdag és színes programot bonyolított. Összegyűjtötte a lányait, elküldte őket a templomokba – igen, többes szám, merthogy Orbánék hit tekintetében is több lábon állnak - ő maga pedig bevetette magát egy kisvendéglőbe, hogy a sportújságban áttanulmányozza a labdarúgó első osztályú bajnokság eredményeit.

Speciel ez akkor tényleg fontos lehetett. Mert tényleg nem mindegy, hogy kiesik-e a Paks, megmenekül-e a Vasas, beérheti-e még a Debrecen a Videotont? (Kósa vs. Orbán).

A Magyar Köztársaság következő miniszterelnöke csak ezt követően látott hozzá esti beszédének megírásához. Hogy miért épp az oligarchák jöttek a képbe –Szíjjártó Péter legyen a talpán, aki tudja a választ.

Talán túl sok Hugo Chávez beszédet hallgatott mostanában a Magyar Köztársaság következő miniszterelnöke.

Mindegy is persze, a lényeg, hogy akkor most, a huszonegyedik század elején kiket is kell tisztelnünk az oligarchákban? Valami vérszívó lehet az oligarcha, első megközelítésben legalábbis, a nemzet testén élősködő kártékony szipoly. Aki, amellett, hogy amikor csak teheti, rátör a nemzetére, de látástól vakulásig azon munkálkodik, hogy a magyaroknak minél kevesebb jusson. Persze, egy oligarcha nem lenne elegendő a magyarok megrövidítéséhez, ezért a legjelentősebb oligarchák időnként összejönnek valami távoli, egzotikus offshore országban. Tízmilliós terepjárókkal érkeznek, milliós jachtokon értekeznek. Összedugják a fejüket és megbeszélik a világ dolgait. Hogy akkor mostantól mi, és hogyan legyen. Meg főként azt, hogy miként lehetne még több pénzt ellopni az emberektől.

Vannak persze jó oligarchák is, akik nem a nemzet elveszejtésében, hanem a felemelkedésben érdekeltek. Az Orbán-közeli milliárdos nagyvállalkozó, Széles Gábor például annyira jó oligarcha, hogy talán már nem is az. És ebből a megközelítésből nem oligarcha Csányi, Demján, valamint a többiek, akik egy ideje a székesfehérvári labdarúgó stadion VIP szektorában szoktak Orbán társaságában mutatkozni. (Csupa régi küzdőtárs, megannyi Videoton-drukker).

(Kedves gyerekek, mai mesénk eddig tartott. Legközelebb az offshore lovagok szálláshelyéről hallhattok egy hasonlóan tanulságos történetet.)

A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata