Tisztelt Nagyvilág, Emberek!

Ne higgyetek annak, amit láttok és hallotok, mert megcsal benneteket a szemetek és a fületek: mi magyarok nem ilyenek vagyunk.

A magyar miniszterelnök azt mondta Párizsban, hogy a gazdasági bevándorlás káros és ártalmas.

Munkácsy Mihály Gazdasági bevándorlók című festményének részlete

Majd azt állította e vállalhatatlan kijelentéséről, hogy ez a magyar álláspont.

Ez nem magyar álláspont: ez az ő és követőinek álláspontja.

Évekkel ezelőtt, első miniszterelnöksége idején ennek épp az ellenkezőjét mondta. 2001-ben, az Amerikai Kereskedelmi Kamara üzleti ebédjén arról értekezett, hogy több millió bevándorlót kellene befogadnia Magyarországnak a következő öt évben, mert csak így tudja biztosítani a gazdasági növekedés ütemét.
Magyarország akár 14 millió embernek is megélhetést tud biztosítani, mondta akkor Orbán. A gazdasági növekedés fenntartásához több millió külföldit kell foglalkoztatnia az országnak, tette hozzá.

De nem ez a legnagyobb baj vele, hogy most mást mond, mint korábban. Akik ismerik, tudják róla, hogy neki ez nem nagy ügy: álmából fölébresztve is, éjjel, nappal, minden hullámhosszon.

A legnagyobb baj, hogy mi magyarok szégyenkezünk miatta. Láttuk, hogy Párizsban is milyen kínosan kerülte mindenki. Míg másokat megölelt a francia elnök, Orbánt, amennyire csak lehetett, eltartotta magától.

Nem lehetett jó vasárnap Párizsban magyarnak lenni.

Tisztelt Nagyvilág, Emberek! Mi magyarok nem ilyenek vagyunk. Vannak közöttünk ilyenek is, de a többség normális.

Mi, magyarok nem felejtjük el, hogyan fogadták be az 1956 után Nyugatra, vagy a tengerentúlra távozó honfitársainkat. Nem mindegyikük volt politikai menekült, a legtöbbjük egy jobb élet reményében választott magának másik hazát.

Mi, magyarok tudjuk, hogy a múlt század elején, amikor kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk, hány magyar ember kapott lehetőséget arra, hogy új életet kezdjen.

Az 1848-as szabadságharc leverése után is sokan kényszerültek emigrációba.

A nagyvilág mindig tárt karokkal fogadott bennünket, magyarokat. Szülőföldet nem, de új hazát adott mindenkinek. Otthont, megélhetést, és lehetőséget arra, hogy egykori honfitársaink kibontakoztathassák képességeiket.

Nem Orbán Viktor helyett szégyelljük magunkat, mert erre nincs okunk. Miatta annál inkább.

Ne kérdezzétek, miért lett ilyen vezetőnk, hosszú és unalmas lenne elmondani, nekünk is a könyökünkön jön ki.

Megbűnhődte már e nép.

Mi magyarok ugyanis nem ilyenek vagyunk.

Magunk is gazdasági bevándorlók lennénk valahol.

Elindultunk Ázsiából, mert ott már elfogytak a jó legelők, és kevés tiszta víz maradt a patakokban. Szebb, jobb, gazdagabb életre vágytunk. Jöttünk Nyugat felé, mert őseink tudták, hogy idetartozunk.

Amikor megérkeztünk a Kárpát-medencébe, akkori vezéreink azonnal tudták, hogy nincs miért továbbmenni: ez itt a mi hazánk.

Éltek akkoriban itt már mindenféle népek, hunok és avarok például, de szerencsére nem túl számosan. Nem kellett az akkori kor szokásai szerint megölnünk őket, még csak el sem űztük az itt lakókat: beolvadtak közénk maguktól is.

Ma meg magyar álláspontnak mondja Orbán Viktor, hogy meg kell állítani a bevándorlást. Hogy nincs szükségünk a sokszínűségre – mi a bezárkózás út-ját járjuk.

Tisztelt Nagyvilág, Emberek! Bocsássátok meg nekünk a mi vétkünket, Orbán Viktort!