Merjünk írek lenni!
Olvastam a Colliers International legújabb elemzését Magyarországról. Meg persze az írekről, akik vagy két és fél évtizeddel ezelőtt körülbelül...
Olvastam a Colliers International legújabb elemzését Magyarországról. Meg persze az írekről, akik vagy két és fél évtizeddel ezelőtt körülbelül olyan helyzetben voltak, mint Magyarország ma. Vagy ha lehet, még „olyanabban”: növekvő munkanélküliséggel, kellemetlen államháztartási hiánnyal, magas inflációval.
Volt bajuk az íreknek dögivel. De eszük is volt a baj mellé, reformokba kezdtek – nagyjából olyanokba, mint amilyenek ellen most a csehek és a franciák is tiltakoznak. S amilyenek ellen a magát polgárinak nevező oldal most mindent bevet Magyarországon.
A Colliers International szerint a két helyzet, az akkori ír, és a mostani magyar, nagyon hasonlít egymásra. Azzal a kicsinynek is mondható, ám nem elhanyagolható különbséggel, hogy az akkori Írországban az ellenzék támogatta a reformokat.
Persze, nem borult az akkori kormányzó erők nyakába, szó sem volt semmilyen látványos békejobbról, elvek feladásáról, még a hatalom megszerzéséről sem mondtak le. Ideológiailag ugyanúgy szemben álltak, mint korábban, csak úgy gondolták, először van az ország - nevezzük nemzetnek, hazának, népnek – érdeke, utána jön minden más, ami belefér.
Mint tudjuk, Írország lett aztán Európa csodaállama, az Unió bezzeg-gyereke - magas gazdasági növekedéssel, és ha jól emlékszem, egy időben ők kapták a legtöbb pénzt az EU-tól. (Nem a két szép ír szemükért kapták a sok pénzt, hanem azért, mert olyan projekteket tudtak felmutatni, hogy az Eu elhitte nekik, hogy jó helyre kerülnek a milliók.)
Minden történet tanulságos, ez is a maga módján. Nem olcsó akarok lenni, csupán jelezném, hogy nálunk most éppen mi a helyzet. Nálunk most éppen az van, hogy összeült a Magyar Szociális Fórum Kerekasztal, melynek egyetlen célja, hogy minden lehetséges módon meggátolja az egészbiztosítással kapcsolatos törvény létrejöttét. Mely törvényt, megint csak zárójelben, a Magyar Köztársaság országgyűlése elfogadta, s bár ugyanennek a köztársaságnak az elnöke visszaküldte az országgyűlésnek, normális üzemmenetben másfél két hónapon belül jogerőre emelkedik.
Nem a törvényt kívánnám minősíteni, hanem egy lehetetlen helyzetre hívnám fel a figyelmet.
Adva van (illetve lesz) egy törvény, és adva van egy testület, amely azért alakult, hogy egy demokratikus országban elfogadott törvénynek minden lehetséges eszközzel keresztbe tegyen.
Hogy az eszközökben nem fognak különösebben válogatni, afelől ne legyenek kétségeink. Lesz itt „osztjónapot” dögivel, bármibe lefogadom. Éger úr, aki a Magyar Orvosi Kamara elnöke, egy elszólásában meg is mondta, hogy ott fognak betartani, ahol csak tudnak.
Ha Éger úr így fogja fel az orvosi hivatást, lelke rajta. Szóra sem érdemes, nem vagyunk egyformák, sokféleképpen tudunk gondolkodni az orvosi hivatásról. Amiért ezzel az egésszel érdemes valamennyire foglalkozni, az egy elvi kérdés: ez az egész itt játszódik a szemünk előtt, és senki nem szól semmit.
Itt van például a köztársasági elnök, akitől persze már megszokhattuk, hogy nem mindig a legjobb ütemben szólal meg. Néha elkésik a becsúszó szereléssel, máskor meg akkor is becsúszik, amikor még se labda, se ellenfél. Most, másokkal együtt, ő is csak nézi, amint a szeme előtt arra szerveződik egy társaság, hogy egy, az országgyűlés által elfogadott törvényt ott akadályozzon, ahol csak teheti.
De nem szólnak ebben az ügyben mások sem, és más ügyekben sem szól senki. A Mokka című reggeli műsorban idén a Gój motorosokkal kezdtek – ezek a kiváló középkorú fiatalemberek már törzsvendégnek számítanak náluk. (Annyira nem rasszisták, még kevésbé antiszemiták, hogy a főnökük egy „Ne piszkáljatok, Sorstalanok” feliratú pólóban pompázott.) A Tomcat mozgalmi néven elhíresült gyanúsított az elmúlt évben legalább fél tucatszor megfordult a stúdióban, de gyakran meghívták a Kossuth tér egykori prominenseit és más bajkeverőket is. A MÚOSZ nevű szakmai szervezet olyan mélyen hallgatott, mintha nem is létezne. Nem politikai véleményt vártunk volna – szakmai alapvetéseket.
Szóval, nem kell semmit belemagyarázni abba, amit most írtam. Nem arról beszélek, hogy ez a mostani törvény a létező törvények legjobbika. Nyilván lehetne, sőt kellene rajta csiszolni, alakítani. Közösen, minden oldali erők és gondolkodók együttes akaratával, véleményével és szaktudásával.
Ha négy-öt magyar nem szét-, hanem összehajolna…
Valamelyik párt valamelyik vezetője valamikor azt mondta ebben az országban: merjünk nagyot álmodni. Én meg azt mondanám, hogy magyar létünkre merjünk írek lenni!
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
