Ő kérte, hogy beszélgessünk. Mert már régen el akarta mondani nekem, hogy mennyire sajnálja azt, ami van, de higgyem el, tényleg nem tehetett mást. Tudja ő, nagyon is tudja, mert belülről látja, hogy ezek tönkre teszik az országot. A saját pecsenyéiket sütögetik, tömik a zsebeiket, jóllakatják a csókosaikat. Ne gondoljam, hogy ő ezt nem látja. Tudja jól, és zavarja is, higgyem el.

Belülről ismeri a dolgokat, sőt, felülről. Mert, ne feledjem, jó magas helyen van. És most el szeretné mondani, hogy mennyire szenved, amiért rossz ügyet szolgál. Most még nem a nyilvánosság előtt mondja el, mert nem lehet tudni, hogy mi lesz. Hogy jövőre majd ezek győznek, vagy amazok. De bennem bízik, mert valamikor közeli ismerősök voltunk. Majdnem barátok. Reméli, hogy én megértem, és elhiszem, hogy ő mennyire sajnálja.

Nem tehetett mást, mert élni akart. Család van, gyerekek, devizahitel. És ő azt is tudja, mert már akkor is magasan volt, hogy hogyan indult akkoriban a hitelezés. Hogy 2001-ben ki volt a miniszterelnök, amikor kitalálták. És arra is emlékszik, hogy 2005-ben az akkori kormányfő óvott a devizahitelezéstől, mert túlzottnak tartotta a kockázatot.

De most nem erről akar velem beszélni, hanem arról, hogy neki most mennyire rossz. És hogy nekem könnyű, mert megírom azt, amit gondolok, de ő ezt nem teheti meg. A fenti okok miatt, amelyeket az előbb említett.

Ezért szeretné, ha megérteném, és meg tudnék neki bocsátani. Mert ő, lássam be, nem bűnös, hanem áldozat. Higgyem el, ha nem teszi meg ő, megteszi helyette más. Ismeri ezt a történelemből, hányan védekeztek azzal, hogy parancsra tették, meg, hogy nem volt más választásuk.

Ma sincs ez másként. Ha ő nem hazudik, akkor hazudik helyette más. Kevésbé cizelláltan, árnyaltan. Mások nála sokkal otrombábban hazudnának.

Mert, ezt azért ismerjem el, ő tehetséges. Csak most olyan a világ, hogy a tehetség néha rossz célt szolgál. Hazug célt. És hogy őt ezt mennyire bántja. Ha tudnám, mennyi álmatlan éjszakája van emiatt. Hányszor van, hogy izzadva ébred. Kérdezzem meg a feleségét, hogyan forgolódik az ágyában éjszakánként.

Rémálmai vannak. Otthagyná ezeket, akiket most szolgál, de nem teheti. Már túlságosan benne van. És kinek segítene azzal, ha látványosan felállna? Ezzel csak a saját halálos ítéletét írná alá, de a dolgokon nem változtatna semmit.

Ezért kell őt megértenem. És megbocsátanom, azért, amit tett. Ezért várja, hogy mondjak valamit. Hogy mi erről a véleményem. Mert amit én mondok, az neki számít. Együtt kezdtünk annak idején, és ő soha nem felejti el, hogy mennyit segítettem neki.

Segítsek most is, mert bajban van: nem jön ki sehogyan sem a lelkiismeretével. Ugye, megteszem? Mondjak már valamit, mert nagyon bántja, hogy nem mondok semmit. Mintha ellenségességet érezne a hallgatásom mögött, meg nem értést. Mondjak már valamit, amivel igazolom, hogy nem tehetett másként.

Jó, akkor mondok valamit. Menjetek ti az anyátokba. Te, és az összes haszonleső haverod. Húzzatok el a kurva anyátokba! Mind, egytől egyig.