A legendás brazil futballista, Pelé főszereplésével Budapesten forgatott film címe jut az eszembe arról, ami újabban a TV2 és az RTL Klub kissé egyenlőtlen versengésében történik. Pedig nem sok a hasonlóság, leginkább még az hajaz az akkori filmforgatásra, hogy itt is a túlélés a cél. Jelen esetben a TV2 igyekszik túlélni - és nem utolsósorban, valahogyan visszaszerezni - a Megsztár5-be befekt

Merthogy, engedtessük meg magunknak a leegyszerűsítés többnyire hálás, ám nem mindig szakmainak tűnő eszköztárát: a TV2 ahol tud, veszít. Legalábbis, ha a konkurenciával szemben indul, szinte majdnem mindig alulmarad. Legyen az hírműsor, film, vagy éppen, mint jelen esetben is, tehetségkutató vetélkedő, előrevetíthető egy nagy, de legalábbis méretes bukta. (Persze, léteznek kivételek, de ezek, mint tudjuk, csupán azért vannak, hogy erősítsék a szabályt).

Látszólag Friderikusz Sándor, a Megasztár5 egyik zsűritagja vetette fel a változtatás szükségességét. Igaz, ő nem a menekülés kifejezést használta, hanem arról beszélt, hogy a két csatornának meg kellene egyeznie egymással. Főként azért, hogy a nézőknek ne kelljen lemondaniuk semmi jóról, vagyis, hogy mindkét tehetségkutató műsorát élvezhessék.

Talán maga Fridi sem gondolta, hogy amit mond, az a hamarnál is gyorsabban valósággá válik. Igaz, nem úgy, ahogyan ő azt elképzelte és elővezette a sajtó nyilvánossága előtt – a TV2 huszáros hajrával úgy döntött, hogy menti a menthetőt, és szombat helyett péntek estére helyezi át a Megasztár5 műsorát. (A második világháborúban az oroszok elől menekülő hadsereg esetében ezt rugalmas elszakadásnak nevezték).

Nem vagyok ellendrukker, egyik tévének sem szurkolok, ráadásul Paul polip és állati követőinek jóstehetségével sem rendelkezem, de a TV2 szempontjából előre borítékolható az újbóli bukta. És nem azért, mert a Megasztár5-nek most az X Faktor helyett a Barátok közt történéseivel kell megmérkőznie. Hanem azért, mert mintha átok ülne a TV2.-n. Bármihez nyúlnak, ha az RTL klub is ott van a mezőnyben, az egykori Csigatévé mindig alulmarad.

Hogy mitől van ez, nem tudni. A műsoraik nem rosszabbak, mint a konkurenciáé, még csak azt sem lehet állítani, hogy kevésbé közönségesek. Egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.

És mégis, zongorázni lehet a különbséget - legalábbis, a nézettséget tekintve, amely százezrekben mérhető.

Az ügy nem lenne különösebben kellemetlen, ha nem tudnánk, hogy a nézettségi mutatókat a reklám- és hirdetési ipar forintokra szokta átváltani.

A Metropol Online számára írt cikk írott változata