Mélyül a válság
Csak jelzem, ha per momentán valaki nem tudná, és bárkit is érdekelne: mélyül a válság.Ha még lehet neki mélyülni. Mert már most is olyan...
Csak jelzem, ha per momentán valaki nem tudná, és bárkit is érdekelne: mélyül a válság.
Ha még lehet neki mélyülni. Mert már most is olyan mély, hogy innen talán már nincs is lejjebb. Aki ennél a mi mostani válságunknál mélyebbet mond, az vagy politikus, vagy hazudik.
Már le sem merek nézni az alattam tátongó árokba, akkora nagy mélységek vannak odalent, az ember, ha nem vigyáz, beleszédül.
A Mariána-árok egy hatalmas kismiska ehhez képest. Nyeretlen kétéves, kezdő köcsög – ne röhögtessed má‘ ki magad, eltörpülődöl a mi válságunk mellett!
Láttam már néhány válságot, régi motoros vagyok ebben a szakmában, ha valahol válság van, engem hívnak nézni. Mert tudják, hogy én tudom, milyen a válság.
És nem keverem össze a pornográfiával. Mert van, aki összekeveri. Azt hiszi az egyikről, hogy a másik, és vice versa. Kezek és lábak itt is, ott is, de azért álljon már meg a világ! Jól is néznénk ki!
Egyhelyben toporgok, miközben elmegyek a saját lehetőségeim mellett. Olyan vagyok, mint a saját árnyékom – már a lejtmenet sem tud feldobni. Idehaza torát üli a Nagy Magyar Hátramenet, nekem meg az jár a fejemben: van-e innen még valahová?
Vagy már mindig csak itt? Toporgás, rosszkedv, kilátástalanság a köbön? Halottnak az elefántpuszi?
Bezzeg a szlovákok. Meg a románok. Meg mindenki – még a bolgárok is. Az ukránoknak lassan csak a hátukat látjuk, amint vidáman integetve elfutnak mellettünk. Bottal ütjük a togóiak nyomát, pedig már ők is hendikepben vannak Felső-Volta mögött. Ránk se rántanak, inkább növekednek, mint állat.
Elefántcsontpartra példul a múlt héten telepítettek egy műrovar-megtermékenyítő üzemet, ami négy és fél munkásnak ad állandó elfoglaltságot. Onnan látják majd el az egész Távol-Keletet. Burundiban pedig egy műanyag lépegetős malac-szétszerelő épül. Pedig mi is versenyben voltunk, de ezt is elhappolták előlünk.
Sehol sem vagyunk.
Tudom, nem illik ilyennel dicsekedni, ezért csupán tényként említem, de én speciel rosszabbul élek, mint néhány millió évvel ezelőtt. És akkor még ne szóljak egy szót sem: ismerek valakit, aki meg annál él rosszabbul, mint ahogyan négymilliárd évvel ezelőtt élt.
Akkor egysejtű volt az illető, ma meg már ugye, az sem. Elvették tőle a jövőjét.
Céltalanul bámulok magam elé, dekadens a hangulatom: letépek egy hangaszálat. Kilátástalanul tengetem az életem, már csak az előre hozott választás ad némi reményt.
Addig meg, hogy ne unatkozzunk, itt van nekünk a világvége.
Naponta ötször hallom a rádióban, tízszer a tévében. Újságot már nem is merek olvasni, nem vagyok elég erős hozzá, sok lenne már az nekem.
Azon töröm a fejem, hogy még a világvége előtt menjünk el nyaralni, vagy inkább utána? Ne ám hogy ám éppen akkor legyen az előre hozott választás, amikor éppen nem vagyok idehaza!
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
