Néhány napja áll Veszprémben az a Brusznyai-emlékmű, amelyet nem kisebb nagyság, mint a mi köztársasági elnökünk adott át a köz épülésére, valamint a jövő nemzedékek okulására. Az alkotó Melocco Miklós, az ismert szobrász, aki műve talapzatába egy Radnóti Miklóstól származó idézetet tartott fontosnak belevésetni.
Az idézet, Melocco szabad fordításában – magyarról magyarra - szó szerint így hangzik:

ÉLNEK DOLGOZÓK IS, KÖLTŐK IS BŰNTELEN ÉS „CSECSEMŐK”, AKIKBEN MEGNŐ AZ ÉRTELEM.

Nem kell nagyon mélymagyarnak lenni ahhoz, hogy felismerjük: annak idején a költő nem egészen így írta meg ezeket a sorokat. A „csecsemők” szó helyett ő ugyanis „csecsszopókat” írt, ám, mint kiderült, ez utóbbi kifejezés Melocco Miklósnak nem tetszett. Durvának tartotta, szerinte nem illik a költő finom, harmonikus személyiségéhez.
Amiben egyfelől igaz: a csecsemő szó szerintem is szebb, mint a csecsszopó. Szólhatott volna valaki Radnótinak, hogy ott, a nagy világégés kellős közepén, válogassa meg jobban a szavait, ne keserítse meg borúlátásával a magyarság legjobbjainak – lásd még: Melocco Miklós – amúgy is depresszióra hajló horizontját.
Tényleg nem szép szó a „csecsszopó”, de a kor, amelyben Radnóti is élt – már amíg hagyták az őt agyonverő derék magyar keretlegények – még ennél is sokkal ocsmányabb volt.
Szerencsére Melocco Mikósban nem hagyott mély nyomot az, hogy érzelmi okokból meg kellett hamisítania az akaratán kívül mártírrá lett magyar költő sorait. Egy viszonylag hanyagnak tetsző vállrándítással elintézte a dolgot: majd a mennyországban rendezem ezt Radnótival, mondta viccesen.
Jó, ha az embernek nehéz időkben humora van, úgy sok mindent ki lehet bírni.
Ha már a nehéz időknél tartunk: jó helyről tudom, hogy a költők gyakran eltérnek versük eredeti verziójától. Ráadásul nem is úgy alkotnak, hogy homlokon csókolja őket a Múzsa, és azonnal, szinte készre kipattan tolluk alól az utókor által sokra tartott költemény. Sok gyötrődés és gondolkodás előzi meg a végleges verziót, de többnyire megéri a fáradság, a kész változat ugyanis a legtöbbször jobb, mint az eredeti.
Persze, nem mindig.
Birtokomba került néhány híres vers eredeti kézirata – ezeket az elmúlt századok nagy magyar költői írták. Íme néhány ezek közül - a teljesség legteljesebb igénye nélkül. (Vastagon szedve, ahogy mi ismerjük – vékonyan az eredeti változatok).
 

A Burger King Mekdónác rakodópart alsó szintjén traktusában kövén leettem magam kecsáppal ültem,
S néztem, hogyan csúszik kúszik úszik el az olcsó drog szaga a levegőben a dinnyehéj

József Attila: A Dunánál



Én véletlenül elszellentettem magam, magyarul: pukiztam ábrándoztam, s szóltam
Erzsikébőlban,benhez,
Ne válasszunk magunknak másik képviselőt csillagot?
Az autópályán autóúton országúton végig a tevével szekérrel,
A tizennégy iker ökör lassacskán ballagott

Petőfi Sándor: A négyökrös szekér


Még nyílnak egymás után a multiplex filmszínházak a völgyben a kerti bútorok szakkiállítása világok virágok,
Már Ezidőtájt
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt,
De látod azt a bombázót azzal a két marhajó dudával amottan a téli szalámit gumit világot?
Már hó takarítást vállalok garanciával, ugyanott tetűirtás diszkrécióval megvárható takará el a Berci tetejét bérci tetőt

Petőfi Sándor: Augusztus Szeptember végén



Hajnali négy óra múlt hét perccel, a francba a részletekkel, na szóval:
Este volt, van, vanni fog, teste este volt, van, vanni fog, ki-ki számlát állít ki nyugalomba,
Feketén vettem hétezer dollárt egy arabtól a Váci utcában bólintgat a Bólogató János az eperfa combja gombja dombja csontja lombja
Zúg a fölöttünk lakó centrifugája hogy menne a kurv' annyába az éji bogár, nekimegy a falunak falónak, falnak,
Kicsit Közepeset Nagyot bemos a szomszédnak koppan, azután ordít, mint a fába szorult kéreg féreg elhallgat

Ezüst Arany János: Polgári Családi kör

Befordultam a dining rumba konyhába,
Mobilozott éppen az öregem
Rágyújtottam egy paripára pinára pipára,
Ez az Azaz rágyújtottam a diszkót a benn mulatozó brókerekre volna
Ha paripárám pinám pipám nem égett volna

Petőfi Sándor: Befordultam a konyhába