Meleg-e vagy?
Mutatták a tévében a mérges néniket a tojásos dobozaikkal. Nagyon ki voltak akadva a melegeken, ráadásul, még nem is dobálhattak kedvükre, a...
Mutatták a tévében a mérges néniket a tojásos dobozaikkal. Nagyon ki voltak akadva a melegeken, ráadásul, még nem is dobálhattak kedvükre, a rendőrök megakadályozták őket abban, hogy állati eredetű termékekkel adjanak nyomatékot ösztöneiknek. Szögezzük le a tényt, még mielőtt valaki Morvai Krisztináért kiáltana: a rendőrállam csizmái brutálisan lábbal taposták a mérges nénik nemzeti érzelmű tojásait.
Amúgy meg csak azt szeretném elmondani a szombat délutáni tüntetés kapcsán, mennyire nem könnyű dolog a melegekről írni. Ha az ember megengedően tesz említést róluk, rögtön rásütik, hogy meleg. (Gyurcsány-bérenc, mocskos kommancs, és főként zsidó). Ha ellenszenvvel közelítünk a témához, az sem jó – ilyen alapon a gombfocizókat is el lehet ítélni, meg azokat is, akik csíkos nyakkendőt viselnek kockás inghez.
Szerény véleményem szerint azért, mert valaki a saját neméhez vonzódik, még nem kellene kimenni az utcára. Megértem persze őket is, ha melegnek lenni természetes dolog volna, akkor nyilván ők sem tartanák fontosnak, hogy ezt a tulajdonságukat a nagyvilág orrára kössék. Mindenkinek a magánügye, hogy szabadidejében hol, kivel, és mit csinál – azok sem szoktak felvonulni, akik a tüdejük segítségével veszik a levegőt, és olyan tüntetést sem láthattunk, ahol a résztvevők azt demonstrálták, hogy ők étkezés előtt kezet szoktak mosni.
Szerény véleményem szerint általában nem kell felvonulni, és nagy tömegekben az utcára menni. Az utcákat ugyanis eredetileg nem felvonulásra találták ki, hanem arra, hogy közlekedni lehessen rajtuk. És jobb híján a boltok is ott vannak, meg a vendéglők, a mozik és az egyéb szórakozóhelyek. Régen persze voltak szép, emlékezetesen nagy felvonulások, amikor az újságok címlapján évről évre ugyanazt a jó előre megszerkesztett mondatot olvashattuk: negyedmillió fővárosi dolgozó köszöntötte a munkásosztály nagy nemzetköz ünnepét, Május elsejét! Ezek a daliás idők azonban már elmúltak és – hiába volt a vonulás végén ingyen a sör és a virsli - remélhetőleg többé nem is jönnek vissza.
Úgyhogy csak azt szeretném mondani, hogy bár úgy általában semmilyen felvonulásért nem vagyok képes rajongani, a melegeknek is van annyi joguk az utcára menni, mint teszem azt, a magukat nemzeti érzelmű hazafiaknak hazudó hordának. És akinek a jelenleg hatályos törvények szerint joga van az utcára menni, annak ezt a jogát nem szabad megzavarni.
Amikor a jobboldal, vagy annak valamelyik szélsőséges lecsatlakozása vonul az utcán, tisztességes embernek nem jut eszébe, hogy odamenjen és füttyel, tojással, vagy más eszközökkel zavarja meg a vonulásukat. A tisztességes ember ilyenkor szobája barátságos meghittségébe húzódik, vagy, ha teheti, vidékre, külföldre utazik, úgy várja ki, hogy elmúljon a barna kórság.
Bár ezzel kapcsolatban - hál’ istennek – nincsenek felmérések, szerény véleményem szerint minden pártban vannak melegek. Hogy milyen arányban, azt szerencsére nem tudjuk, de lassan az egyneműek szerelmét vallókkal is úgy leszünk, mint a volt állampárt tagjaival és a besúgókkal. A mi egykori párttagunk, aki most ugye a jó oldalon áll, és egyetlen tőmondatba akár hatszor is képes beleszuszakolni a „magyar” és a „haza” szavakat, annak idején csak a rendszer pribékjeinek nyomására lépett be az elit alakulatba. (Mert csak így tudta eltartani a családját, kivégzéssel fenyegették, ha nem lép be, elveszik az útlevelét, stb).
A mi ügynökünk, akiről most kiderült, hogy jelentett a kollégáiról, az anyjáról és a szeretőjéről, mindenkiről, aki csak megfordult a környezetében, voltaképpen áldozat. Jó ember ő, akit a régi rendszer mocskos mancsa kényszerített arra, hogy besúgó legyen. Azok az egykori ügynökök viszont, akik most a baloldalon állnak, egyértelmű, hogy önként és dalolva jelentettek a pártállam titkosszolgálatának. Maguktól jelentkeztek a feladatra, egymást félretolva tolongtak, melyikük jelentsen előbb, hogy azután felvehessék a jól megérdemelt vérdíjukat.
És most, a huszonegyedik század elején, itt vannak a melegek. A mi melegeink rendes emberek, akik nem tehetnek arról, hogy a természet ilyen csúnya játékot űz velük. Meg kell értenünk őket, nekik sem könnyű. És vannak ugye a ti melegeitek, akik elvetemült gonosztevők, mert rossz példát mutatnak a fiataloknak, és már most tudni lehet, hogy miattuk fog kihalni az emberiség. A mi melegeink, mert hát vannak ilyenek is, nem tagadjuk, jó hazafiak, és egy jobb világért küzdenek - a ti buzijaitok hazaáruló gazemberek, mocskos kommunisták, büdös zsidók.
„Kis országnak egy csőcseléke van”, mondta vagy ötven évvel ezelőtt Királyhegyi Pál, a feledhetetlen humorista és gondolkodó.
Ma sincs ez másként. Ott vannak minden kilométerkőnél, tojásos dobozokkal a kezükben kiabálnak. Hol mérges néninek öltöznek, hol bőrfejűnek, vagy átlagos kinézetű embernek. Közös bennük, hogy szeretik a költészetet, most legutóbb például azt szavalták: buzikat a Dunába, zsidókat meg utána!
Még jó, hogy a Sándor Palotának jól szigeteltek a falai, és az ott lakó magas méltóság pártok felett álló nyugalmát nem zavarja az utcákon zajló hangoskodás.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
