Nekünk, magyar demokratáknak nem változott a véleményünk a Jobbikról. Most is ugyanazt gondoljuk róluk, amit korábban: szélsőséges, kirekesztő, kártékony pártnak tartjuk őket.

Mi, magyar demokraták már akkor is undorodtunk a Jobbiktól, amikor Orbán Viktor Mihály, mint derék fiatalokról beszélt róluk: Becsületes, rendes, nemzeti érdekek iránt elkötelezett, az élet mélyebb értelmét kereső fiatalokról van szó, mondta Orbán 2003-ban. Én nagyon kívánom nekik, hogy legyenek sikeresek az életben, és itt a közéleti próbálkozásaikat is siker koronázza.

Nem volt olyan régen, beláthatatlan messzeségben, lehetne rá emlékezni.

Ugyanez volt a véleményünk róluk akkor is, amikor a mi köztársasági elnökünknek egyetlen szava sem volt ahhoz a szégyenhez, ami nem messze az adófizetők pénzén fenntartott rezidenciájától történt. Hogy Magyar Gárdát avattak ott tudniillik. Fideszes országgyűlési képviselő, egynémely történelmi egyházak papjainak tevékeny részvételével, köztársasági elnök beszédes hallgatásai közepette.

És - most már befejezem a sorolást -, nekünk, magyar demokratáknak, akkor is háborgott a gyomrunk, amikor Tarlós Leverem a Szemüveged és Ráugrok István, a Fidesz fővárosi főprominense néhány héttel ezelőtt arról beszélt, hogy a Fidesznek ugyanaz a célja, mint a Jobbiknak. A különbség csupán a módszerekben és a lehetőségekben van. Vagyis, hogy a Jobbik kissé érdesebben akarja ugyanazt, mint a Fidesz. Ezért tessék inkább a Fideszre szavazni, mondta Tarlós Leverem a Szemüveged és Ráugrok István. Mert a Jobbikra nem érdemes, ugyanis csak a Fidesz tudja elérni azt, amit a Jobbik is akar.
Aztán, ahogy a Jobbik veszélyessé vált a Fideszre, a Nagy Testvér akcióba kezdett. Szokás szerint az árnyalt fogalmazásairól ismert Bayer Zsolt adta meg a jelet: Ti Jobbikosok, mondta az Orbán-közeli Széles Gábor lapjának publicistája egy mátészalkai fórumon, olyan hülyék vagytok, mint a segg.

Így szoktak ők fogalmazni a polgári oldalon: cizellált gondolatok, keresztény-konzervatív ízléstől áthatott, míves mondatok.

Megkezdődött az ütközet. Először Vona Gábor pártelnök szexuális kicsapongásairól rántották le a leplet. Bizonyos Pogácsás Mariann nevű eszmetársával folytatott állítólagos viszonyáról kapcsolatos levelezést szerzett meg és közölt az Orbán-közeli Széles Gábor újságja. Vona luxustestéről, Pogácsás eszmetársnő Vonára keményedő cicijeiről szólt a nagy leleplezés. Ezt követően az Index is csámcsogott valamennyit a témán, ám még el sem ült a balhé, a Jobbik egyik szóvivőjéről, bizonyos Király Andrásról derítette ki a Fidesz-közeli médiabirodalom, hogy belőve, meleg barátok közt pózolt. Nem sokkal ezután egy Szávay nevű Jobbikos igazi arcát tárták elénk, aki egy feszület előtt, részegen egy decens pénisznövelővel fotóztatta magát.

Nem volt elég Vona luxusteste, Pogácsás kisasszony keményedő cicije, Szávay úr pénisznövelője. Morvai Krisztináról is került „valami terhelő”. Az, hogy amikor Amerikában dolgozott, még rajongott a másságért. Dokumentum is lett citálva hozzá, hogy micsoda ódákat zengett Morvai, lánya egyik óvodás társának leszbikus szüleiről.

Ez a Jobbik, sugallta a nézőknek a Fidesz-közeli média. És ezt szajkózta a többi, öles nyelvcsapásokkal igazodni igyekvő sajtótermék. Szinte mindennap előkerült valami: ahogy korábban a szocialistákról esett be egy-egy boríték, ügyészségről, bíróságról, innen-onnan.

Most a Magyar Hírlap és az Index vitte a prímet.

Nincs még vége a történetnek: Müller Nikolettről, aki amúgy gárdistaként funkcionált, kiderült, hogy pornófilmekben is szerepelt. Leszbikus moziban is, csak hogy teljes legyen a kép. És – ahogy ők fogalmaztak: nagyfokú punci-tartalmú - fotókat is közzé tett róla az Index, nehogy bárkinek is kételyei legyenek.

Megint Morvai Krisztina következett. A nagyasszony, aki, mint a Fidesz-közeli média világgá kürtölte, már a Medgyessy kormánynak is dolgozott. Sőt, nekik dolgozott csak igazán: közel egymilliót kaszált, amikor az esélyegyenlőségi program keretében adott tanácsokat.

Amióta a Jobbik szalonképtelenné vált a Fidesz szemében, alig van nap, hogy ki ne derülne valami.

A Nagy Testvér figyel, és figyelmeztet.

Van egy gyanúnk, hogy ezek a Jobbikra rossz fényt vető tények nem most jutottak a Fidesz-közeli média tudomására. Tudtak róluk már akkor is, amikor még nem állt érdekükben ezeket előbányászni. Valahol, egy szupertitkosan őrzött központban, van egy nagy, központi adatbázis, ahol mindenkiről minden megvan. (Akiről nincs semmi, az nincs is). Köztársasági elnökről, miniszterekről, még talán villamosvezetőkről is őriznek dossziékat.

És jaj annak, aki a Fidesz szemében szálkává válik. Máris landol egy eltévedt fax a Magyar Nemzetnél, vagy felkerül az Indexre egy fotó a széttárt lábú szőke gárdista amazonról.

Anélkül, hogy a Jobbikról alkotott, amúgy mélységesen lesújtó véleményünk egy csöppet is változott volna: kételyeinket és felháborodásunkat kell kifejezni ezzel az aljas módszerrel kapcsolatban. Vona ugyanis nem ma kezdett – már ha kezdett egyáltalán – félredugni Pogácsás Mariannal. Mint ahogyan Király szóvivő sem csupán az utóbbi hetekben lett meleggé. Az lehetett már akkor is, amikor Orbán Viktor Mihály még derék gyerekeknek nevezte a Jobbikosokat.

Most lett hirtelen fontossá a Fidesz számára, hogy bemutassa őket a maguk valóságában.

Bennünket, magyar demokratákat ez nem érdekel. Pontosabban: bennünket nem ez érdekel. Mi, magyar demokraták, szemben a Fidesszel, nem a nemi eltévelyedéseiért nem kedveljük a Jobbikot.