- Csókolom néni, bejöhetünk?
- Micsoda kérdés! Még hogy bejöhetnek? Jöjjenek csak kedveském, már nagyon vártam ám magukat! Készítettem egy kis pohárka finom tokajit, gondolom, szeretik az ilyet.
- Kedves magától, de szolgálatban nem iszunk.
- Ha nem, hát nem. Pedig úgy vártam magukat, mint a Messiást.
- Nagyon hízelgő, hogy ezt tetszik mondani. Tudja, bennünket most mindenhol nagyon várnak. Néha tényleg olyan érzésünk van, mintha mi lennénk a Messiás!
- Gondoltam én azt rögtön, aranyom. Ahogy Magukra néztem, elfogott a melegség, Olyan kedves, ügyes kezű fiatalembereknek látszanak. Meg jó arcúaknak. Nem úgy, mint a Feri.
- Mi sem szeretjük a Ferit. Épp azért jöttünk, hogy minél hamarabb leváltsuk.
- Nem kell őt leváltani, kedveskéim. Jó gyerek az, csak most nehéz neki. Ismertem a szüleit, ők is csuda rendes emberek voltak. Csak mióta odahagyta az asszony a Ferit, ugye azóta állandóan iszik. Meg gyakran még részeg is emellé. Pedig jó keze lenne neki…
- Iszik a Feri? Hát ezt nem is tudtuk! Meg odahagyta az asszony? Hú, de jó, ha végeztünk, megyünk a Magyar Nemzethez, azok jól fizetnek az ilyen hírekért. De előbb nekünk még, ugye néni, van egy kis elintézni valónk… Egy kis munka... Nem sok, de annál fontosabb.
- Na, ebben egyetértünk. Erre várok napok óta. Hogy végre meglegyen a munka.
- Na, akkor már nem kell tovább várni. Itt ez az ív, tessék szépen odaírni a néninek a nevét.
- Én? A nevemet? Amikor még meg sem csinálták a munkát? Majd ha készen lesznek, aláírom. Mégis, hogy gondolják? Maguk csak úgy odatolják az orrom alá ezt a papírt, hogy majd a hülye öregasszony előre aláír? Csak úgy, hozomra? Majd, ha megint tudok fűteni a lakásomban, akkor aláírom.
- Éppen erről van szó, néni! Hogy tudjon fűteni! Hogy ne kelljen a fogához verni minden forintot! Hogy ne farhátat kelljen kérnie a hentesnél, hanem combot! Ezért kell most itt ezt aláírni a néninek. De ne tessék bennünket soká’ feltartani, mert ma még sok címre kell eljutnunk.
- Feltartani? Én? És a szerszámok? Hol vannak a szerszámaik?
- Bocsánat, hogy jönnek ide a mi szerszámaink… Házas emberek vagyunk mindketten! Na, tessék már aláírni, és itt sem vagyunk. Egy eredeti, és egy olvasható aláírás kell.
- Három napja várok magukra, kedveskéim, most meg úgy tesznek, mintha nem tudnák, hogy miért hívtam magukat.
- Hívni tetszett? Na ez, jó! Még hogy hívni tetszett bennünket! Aztán milyen számon hívott bennünket, néni kedves?
- Itt van ezen a papíron. Ezen hívtam Önöket. Miért, nem ez a Gázművek száma?
- Te jó ég, ez a szipirtyó összetéveszt bennünket a gázosokkal. Néni, mi a Fidesznek gyűjtünk aláírásokat! Meg kell lennie a kétszázezernek, mert különben a Viktor nagyon mérges lesz. Tetszik érteni?
- Hogyne érteném, tudom én, hogy milyen a Viktor! Ismerem, mint a rossz pénzt! Itt lakik felettünk, néha olyan dorbézolás jön a lakásából, hogy nem lehet tőle megmaradni. Na, csinálják már azt a gyújtólángot? Állandóan elalszik. Ha készen vannak, kifizetem és aláírom.
- Hát ez nem igaz…Maga még mindig azt hiszi, hogy mi vagyunk a gázosok? Az előbb mondtuk, hogy a Fidesztől jöttünk.
- Azt mindenki mondhatja. Tudom én, hogy mennyi manapság a szélhámos!
- Nem vagyunk szélhámosok, mi komolyan gondoljuk. Azt szeretnénk, ha nem kellene vizitdíjat fizetni. Se tandíjat, meg még kórházi napidíjat sem.
- Hát, a tandíjat azt ugye mindenkinek meg kell fizetni. Volt nekem egy uram, az mindig mondta: okos ember a más kárán tanul, a buta, meg a sajátján… Mi van azzal a két másik díjjal? Biztosan arra is tudok valami okosat mondani.
- Tudja mit, néni, mi megyünk! Ma még össze kell gyűjtenünk hatszáz aláírást. Sokan vagyunk, de a meló is sok: két nap alatt össze kell jönnie a kétszázezernek.
- Hát, az bizony nem semmi. Két nap alatt kétszázezer. Az én uram hülyére dolgozta magát, aztán soha a büdös életbe’ nem volt neki kétszázezre.
- Na, akkor bocsánat a zavarásért, mi megyünk. Tessék csak várni a gázosokat, egyszer majd biztosan jönnek… Biztos, hogy nem tetszik aláírni ezt az ívet?
- Nagyon szívesen. Csak először ti jöttök, fiúkák. Csináljátok meg a gyújtólángot…
- Mindig ezzel a gyújtólánggal tetszik jönni. Megmondaná a néni, miért olyan fontos magának az a gyújtóláng?
- Fiúkák, az intim szférámban vájkáltok, de legyen, ti akartátok. Már három napja nem tudok fűteni, oszt ma reggel olyan hideg volt, hogy kis híján odafagyott a seggem a klotyón az ülőkéhez.

A Klubháló - www.klubhalo.hu -számára írt cikk írott változata