Dögölj meg, ha nincs lakásod, se rokonod, se barátod, dögölj meg, ha senki sem vagy, s a híd alatt lel rád a fagy.

Dögölj meg, ha itt születtél, vagy valahol máshol, fiatal vagy, középkorú, érhet a baj bárhol.

Ha öreg vagy, nem kellesz, mert nem te vagy, kit várnak, szarnak vagy jó csak a polcon, nem pedig lekvárnak.

Dögölj meg, ha alacsony vagy, közepes, vagy magas, tyúk a baromfiudvarban, szemétdombon kakas.

Dögölj, meg, ha más vagy, mint más, vagy ha ugyanolyan, nem te döntöd el, hogy ki vagy: ők itt a tanfolyam.

Dögölj meg, ha elfogadod, amit neked adnak, lehetsz kövér katonája bármely győztes hadnak.

Szabad ember nem kell nekik, csak olyan, ki szolga, aki mindig tudja azt, hogy neki mi a dolga.

Dögölj meg, ha lekezelnek, kilóra megvesznek, taccsra tesznek, ha akarják, és észre sem vesznek.

Az sem számít, ha jelentesz, jelentkezel önként, magadtól, vagy parancsszóra szolgálod az önkényt.

Dögölj meg, ha gondolkozol, kiátkoznak ezért, az anyjukat is eladják egy győztes színű mezért.

Feladatként fogod fel, vagy áldozatnak érzed, mindegy neked: ettől sem lesz édesebb a mézed.