Megbeszélték
Most már lehet, hogy mindig ez megy. Hangosak, mert hagyjuk őket hangoskodni. Ha meglátnak valami nekik nem tetszőt, elő a nemzeti ereklyének nevezett...
Most már lehet, hogy mindig ez megy. Hangosak, mert hagyjuk őket hangoskodni. Ha meglátnak valami nekik nem tetszőt, elő a nemzeti ereklyének nevezett Árpádsávos zászlóval, a mindig készenlétbe helyezett, kidagadt nyaki ütőerekkel, a kereplőkkel!
Adj neki, oszt jó napot!
Legutóbb a Klubrádió csípte a csőrüket. Az, hogy most már Debrecenben is hallható és az, hogy a Megbeszéljük című műsort a cívisvárosból, élőben sugározták.
A Belga nevű söröző teraszán vertek tanyát a klubrádiósok, onnan ment a műsor, már ameddig mehetett. Addig mehetett, ameddig a hónaljig hazafiak, a derékig polgárok, és a tetőtől talpig mélymagyarok engedték. Nem rossz emberek ezek a haragos, magukat ki tudja milyen alapon polgárnak nevező figurák. Csak aki rossz, annak kell tőlük félni. És hogy ki a rossz, azt ők mondják meg.
Az a rossz, aki nem olyan, mint mi. Aki nem úgy beszél, és nem azért lelkesedik, akiért mi. Például a mi Vezérünkért.
Egy óráig engedték ezek a nem rossz, ám szigorú tekintetű emberek, hogy menjen a műsor. Azután, mintegy varázsütésre, betelt a pohár. Gyanítható, azért ekkor lett elegük a műsorból, mert Debrecen polgármestere addig tudott részt venni a beszélgetésben. Ám Kósa Lajosnak, aki nem csak Debrecen polgármestere, de a Fidesz alelnöke is, más programja is adódott aznap. Egy órán keresztül beszélgetett a műsorvezetővel, és a hallgatókkal, majd távozott.
Ekkor hirtelen nagyon elfogyott az Árpádsávos türelem. Amint a város első embere kitette a lábát a stúdiónak berendezett teraszról, elszabadult a pokol. Nem volt ez nagy pokol, talán még közepesnek sem nevezném - amolyan vidéki, tájjellegű magyar pokol volt ez. Meg persze selejtes is valamelyest - de akkor is a miénk!
Húszan-harmincan lehettek a nemzet felemelkedéséért síkra szálló forradalmárok, akik nyilván azt hiszik, ha Orbán Viktornak hívnák a Magyar Köztársaság miniszterelnökét, akkor kevesebb adót kellene fizetni, mindenkinek emelkedne a fizetése, többet sütne a nap, és ingyen adnák a Túró Rudit. És már másnap visszacsatolnák Erdélyt, ami nekünk, gondolják ők, nagyon jó lenne.
Egyelőre azonban más a miniszterelnök és egy hazafi az ilyet nehezen viseli. Ha meg valami bántja a hazafit, akkor fogja magát, Árpádsávos zászlót vesz a kezébe, és rátámad a rádiósokra. Közben meg, hogy a dolog még ijesztőbb legyen, kiabál: Hazaárulók, hörgi a haza üdvéért síkra szálló. Mocskos komcsik, bődüli el magát egy mellette lengető szabadságharcos.
Vérben forgó szemek, üres tekintetek, ütésre emelt kezek – a meg nem gondolt gondolat. Ős-patkány terjeszt kórt…
Történelmi lecke Fiúktól. Hogy tudjuk, mi lesz, ha újból a hatalom közelébe kerülnek. Mert már most is majdnem az van - úgy viselkednek, mintha ők lennének kormányon. Ultimátum a kormánynak (72 óra), az Országos Választási Bizottságnak, legutóbb már a Nemzeti Bank kamatpolitikáját is bírálták.
Most még csak fenyegették a Klubrádió munkatársait, de ezúttal – talán utoljára (?) - nagylelkűek voltak velük szemben: a sajtómunkások, ha nem is szabad akaratukból, de elvonulhattak.
Most még, tegyük hozzá. Mert ha hagyjuk, legközelebb többen lesznek. És mindegyiküknek Árpádsávos bézból ütő lesz a kezében.
Ők így szokták a dolgokat megbeszélni.
A Klubháló - www.klubhalo.hu - számára írt cikk írott változata
