Karas Mónika jogászt javasolta a miniszterelnök a médiahatóság élére. A leendő médiakirálynő életrajzát közölték lapok, s bár a közmédia ezúttal is megkímélte olvasóit a kellemetlen részek megismerésétől, nem tudjuk nem megemlíteni, hogy Orbán embere a legutóbbi időkig a Hír Tv és a Magyar Nemzet jogászaként működött, azt megelőzően pedig a Csurka István nevével fémjelzett Magyar Fórumnál pallérozódott.

Jó iskolái voltak hát Karas Mónikának, demokratikus hagyományoktól sem mentes, szeplőtelen előélete – ezzel a háttérrel ejtőernyőzik most a tervek szerint kilenc évre a médiahatóság élére.

Ha valaki a Hír TV-nél és a Magyar Nemzetnél, vagy épp Csurka úr kiadójánál szolgál évekig, arról joggal feltételezhetjük, hogy megfelel a poszttal kapcsolatos szigorú elvárásoknak: elfogulatlan, pártatlan, előítéletektől mentes, vagyis, olyan ember, aki minden körülmények között képes a köz érdekeit más szempontokat felülíróan képviselni. Az ne tévesszen meg senkit, hogy Karas Mónika az elmúlt években a Magyar Nemzet és a Hír Tv jogászaként mintegy ötszáz (értsd: félezer) vesztes pert tudhat maga mögött. Ez nem feltétlenül jogászi képességeit minősíti, sokkal inkább arról van szó, hogy eleve vesztett ügyekbe rángatták bele megbízói. Bajnai Gordon ellen több tucat elbukott perrel dicsekedhet, Gyurcsány Ferenc ellen is erősen negatív a mérlege, s mindent összevetve, számos esetben kellett helyreigazítást közölnie a Magyar Nemzetnek, melyekből rendre az derült ki, hogy a lap és Karas Mónika nem mondott igazat.

Pártkatona, parancsra tette. Mert arról tényleg nem ő tehet, hogy a piros nem kék, a fekete nem fehér, és hogy a rosszról még akkor sem lehet bebizonyítani, hogy jó, ha vannak, akik ezt állítják.

Ennyi elveszített per pestiesen szólva sem piskóta, ha könyvkiadó lennék, kötetbe rendezném ezeket a helyreigazításokat. Bestseller lenne, a karácsonyi könyvvásár sztárja. Stilisztikailag nem nagy vaszisztdasz, de a távolról sem karcsú kiadvány sok mindent elmesélne erről a világról, amelyben élünk.

Karas Mónika kinevezése amúgy még nem biztos, Áder János köztársasági elnöknek is rá kell bólintania. Áderről köztudott, hogy nem egy Bólogató János, senki ember még nem látta őt bólogatni – aláírni annál inkább. Lehet, hogy fut még egy kört, mielőtt véglegesen kinevezné a Fidesz házi jogászát a médiahatóság élére, vagyis, nem kizárt, hogy néhány napot gondolkodik az ügyön.

Tépelődéssel teli időszak vár most a mi államfőnkre, az már most nagyon nyilvánvaló.

Aztán, ha végzett a hezitálással, szépen aláírja Karas Mónika kinevezését. Nem tehet mást: miután eddig is mindent aláírt, megfosztotta magát attól a lehetőségtől, hogy ezután ne írjon alá mindent. Ami törvényt nem elsőre jegyzett, azt jegyezte másodikra, de azért a legtöbb papírt, amit Orbánék az orra alá toltak, elsőre sikerült szignálnia.

Nem elég köztársasági elnöknek lenni, annak is kell látszani.

Karas Mónika dönt majd tehát a sajtó ügyeiben, élet és halál ura lesz. Nem is ez az érdekes, hanem az, hogy mit üzen Orbán Karas Mónika jelölésével a köznek. Azt üzeni, hogy neki itt már a látszatokra sem kell adnia: nincs erre szüksége, övé itt minden hatalom, nála a pénz, a paripa és a fegyver - mindenki annyit ér, amennyire ő taksálja.

Aki vele van, az nincs ellenére, aki ellene van, az nincs.

Ezt üzente Orbán Viktor Karas Mónika jelölésével a magyaroknak. Vagyis, röviden: bekaphatjátok mind, ahányan csak vagytok.