Már örülni sem tudunk együtt?
Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Hogy már annak se tudjunk együtt örülni, ami jó nekünk. Igen, kitalálták, a Mercedes...
Néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlen lett volna. Hogy már annak se tudjunk együtt örülni, ami jó nekünk. Igen, kitalálták, a Mercedes Kecskeméten építendő gyáráról van szó. 2011-től termel majd az új üzem, 200 milliárd forintnyi eurót költenek rá a németek. Évente százezer autó gördül le a futószalagokról, s mindez 2500 új munkahelyet jelent a magyar emberek számára. Nem mi voltunk az egyetlen pályázók erre a projektre, ringbe szálltak még a románok, a lengyelek, és mint hírlik, a szerbek is. A Mercedes, nyilván jó oka volt rá, bennünket választott.
Jó, nem játszom a nyeretlen kétévest, tudom én, hogy mint mindenben, nálunk már ebben is politika van. A kormány - érthető módon – óriási sikerként könyveli el a döntést, és arról beszél, hogy a rendszerváltozás óta még sohasem volt hazánkban ekkora összegű külföldi beruházás.
Az ellenzéki sajtó – ugyancsak nem meglepő indíttatásból - fanyalog. Volt olyan sajtótermék, amely a bejelentés másnapján azt tartotta fontosnak a címlapján kiemelni, hogy a kormány milliárdokat adott a Mercedesnek. Ami igaz, de rögtön tegyük hozzá: ugyanannyi kedvezményt ajánlottunk a világhírű gyárnak, mint vetélytársaink.
Más ellenzéki lapok arról cikkeztek, hogy bizonyára az olcsó magyar munkaerő miatt választották Kecskemétet a Mercedesnél, míg vannak, akik azon aggódnak, hogy a cég majd jól kizsákmányolja a magyar dolgozókat.
Maga a Mercedes igyekszik nem beszállni ebbe a méltatlan belpolitikai csatározásba. Igen halkan, szinte csak zárójelben jelezték, hogy leginkább a régió más országainál fejlettebb infrastruktúra – értsd: autópálya – döntött a magyarországi helyszín mellett.
Értem én, hogyne érteném, hogy valahol ez is politika. Ráadásul az időzítés is kényes. Merthogy, futballnyelven szólva, úgy vonulhat a kormány a szünetben az öltözőbe, hogy bár a hátránya még mindig tetemes, a helyzete mégsem annyira reménytelen, mint amilyen a Mercedes tervezett kecskeméti gyára nélkül lenne.
És valahol az ellenzéket is meg lehet érteni. Hónapok óta a világvégét várják, válságról beszélnek, és akkor, tessék, mint derült égből a villámcsapás: a világ egyik legismertebb márkája idehozza Magyarországra a következő gyárát. Az ellenzék szempontjából a lehető legrosszabbkor jött a Mercedes döntése - nehéz így a közelgő összeomlást hitelesen kommunikálni az ország polgárainak.
Zajlik a labdarúgó Európa-bajnokság, jobbnál jobb csapatokat látunk a képernyőn futballozni. Megpróbálom elképzelni, mi lenne, ha a mi válogatottunk is játszana ezen a nagy nemzetközi versenyen. (Tudom, futballunk jelen állapotában ettől messze vagyunk, de azért még elképzelhetjük!) És ha már beindult a fantáziánk, képzeljük hozzá azt is, hogy a mi csapatunk néhány meccsen nyerni is tudna az ellenfelekkel szemben.
Vajon ez esetben tudnánk-e felhőtlenül, közösen örülni a magyar válogatott sikerének? Vagy inkább azt számolgatnánk, hogy mennyibe került az országnak a középcsatárunk által szerzett gól? Az lenne a téma, hogy a kormány, vagy az ellenzék járt jobban azzal, hogy a kapusunk kivédte az ellenfél büntetőjét?
A Metro - www.metro.hu - számára írt cikk írott változata
