Másfél évvel ezelőtt, egy évvel az országgyűlési választások előtt a Klubhálón jelent meg az alábbi cikkem. A mostani történések tükrében elgondolkodtató olvasmány.

Kecskére káposztát

Néhány napja Orbán egy őt kérdező sajtómunkásnak, miszerint meglesz-e a kétharmados Fidesz-győzelem, egyetlen szóval válaszolt: nem. Talán a szurkolótábornak üzent ezzel, nehogy véletlenségből elkényelmesedjenek a lelátón, de az sem kizárt, hogy valóban így gondolta.

Megjegyzem, ez utóbbi a valószínűbb: a Vezénylő Tábornok még sohasem hazudott a zembereknek. Szombaton azonban már kétharmadról beszélt. Nem mosolygott sejtelmesen, erre a hétvégére szigorúan ráncba szedett arckifejezés dukált, fenyegetően magasba emelt mutatóujj, tanulságosan mozgalmas szemöldök.

A Fidesz élni fog a kétharmaddal, mondta, mégpedig azért, hogy megerősítse a demokráciát és a köztársaságot.

Azért akarok teljhatalmat, hogy azután igazságos lehessek. Kádár is így kezdte: eltakarította az okvetetlenkedőket az útból, aztán ugye milyen jó János bácsi lett belőle! Nekünk volt a legemberibb János bácsink! A kompromisszumok robotosa, a legvidámabb barakk jóságos őrzője.

Addig jó, míg Orbán él.

Ő maga mondta néhány éve, hogyha nem a Kádár éra idején járt volna iskolába, belőle is legföljebb traktoros vagy agronómus lehetett volna. (Nem mintha bármelyik foglalkozást le kellene becsülnünk. Főleg, ha a politikusok pályájával vetjük össze.)

A Vezénylő Tábornoknak most azonban más tervei vannak velünk: demokráciát és köztársaságot fog építeni. Nekünk, a mi épülésünkre és okulásunkra.

Nem lesz könnyű, jelzem, merthogy egyik fogalom sem áll igazán közel hozzá. Persze, tudjuk, semmi sem lehetetlen. Kecske is képes őrizni a káposztát, csak akarni kell. Vagy nem szabad hagyni, hogy hozzáférjen.

Tisztes távolság – ebben áll a nagy titok.

Azt mondja, a szocialisták félnek az elszámoltatástól, pedig az elszámoltatás a demokrácia szerves része. Őt is elszámoltatták annak idején, tudna beszélni, hónapokig járt meghallgatásokra. Igaz, azt nem tette hozzá, hogy akkor még Polt Péter volt a főügyész.

És olyan segítői voltak a meghallgatási bizottság élén, mint Kosztolányi Dénes képviselő úr, aki nemcsak az aerobic nevű mozgásművészetnek volt a felkent papja, de python típusú kígyóit szocialista képviselőkről elnevezett fehéregerekkel etette.

Ilyen meghallgatásokra kellett járnia a Vezénylő Tábornoknak, naná, hogy ártatlannak találták. Néha még annak sem, merthogy nem is indult eljárás.

Pedig a 2002-es kormányváltás előtt az a tréfás mondás járta a Fidesz-közeli törzskávézókban, hogy a Fiúknak azért kell nyerniük, mert különben Pokorni kivételével mindegyikük börtönbe kerül. Nem az idegenszívű ellenség, hanem ők maguk terjesztették ezt a vicces kis történetet.

De most nincs mese, kifogytak a vidám sztorik, komolyra fordult a szó: a Vezénylő Tábornok demokráciát és köztársaságot akar erősíteni. Ami egyébiránt szép gondolat, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem is olyan régen még másmilyen gondolatai is voltak.

Például, mintha parlamentről is másképp tetszett volna vélekedni. Hogy a parlament ellenzék nélkül is működik. (Ezt még persze miniszterelnökként mondta).

Hogy az Unión kívül is van élet. (Szintén miniszterelnökként).

Hogy a parlamentnek elég, ha háromhetente ülésezik. (Miniszterelnökként.)

Hogy a kormányülésekről, ahol egyébként a résztvevő kormánytagok felállva köszöntik a náluk fiatalabb főnököt, nem készülnek jegyzőkönyvek. (Naná, hogy nem: nem a tokaj-sárazsadányi Kft. ülésezik, hogy jegyzőkönyv készüljön az elhangzottakról!)

Erős, elszámoltatásos demokráciára van tehát kilátás, erős, ritkán ülésező parlamentes köztársasággal.

És persze az egymillió munkahely is meg van ígérve. Meg is lesz az - erős demokráciában és köztársaságban nem nagy kunszt az ilyen. Csak ki kell adni a jelszót és megnézheti magát az a munkaadó, aki nem hoz létre új munkahelyet. Lesöpörjük a padlást, és biztosan találunk majd néhány, az állam elől eltitkolt munkahelyet.

Elhatározás kérdése. „Írók, alkossatok remekműveket!” mondta Zsdanov elvtárs, Sztálin ideológiai jobbkeze. És attól kezdve, mert volna bárki is nem remekművet alkotni! Kizárólag remekművek születtek, mert más nem is születhetett. Nem engedték. Ami nem volt remekmű, az nem születhetett meg.

De mi van akkor, ha valaki nem akar remekművet alkotni? Ha valamelyik írónak máshoz lenne kedve? Már alkottam egy csomó remekművet, mondja az író, hadd írjak egyszer olyat is, amelyik egyszerűen csak jó!

Ha szerencsénk van, ez is belefér majd a Vezénylő Tábornok erős demokráciájába és köztársaságába.

Csak az kell, hogy ne akadékoskodjunk sokat. Ne mondjunk neki ellent, mert azt nem szereti. Ha a kedvére teszünk, nem lesz semmi baj. Még csippent is a szemével, időnként ellátogat a Sakkszövetségbe, ahol valamelyik, véletlenül épp arra időző nemzetközi nagymester a negyvenedik lépés környékén döntetlenre adja a partit.

Erős demokrácia, masszív köztársaság készülődik. Magyarország, vigyázz!