Magyarország más, mint amilyennek mostanában látszik.

Elmondom, hogy milyen Magyarország.

Magyarország szép és jó hely. Okos emberek gyülekezete. Ebben az országban nincs kirekesztés, mi magyarok szolidárisak vagyunk másokkal. Azokkal, akik szegényebbek nálunk, elesettebbek, üldözöttebbek.

Magyarországon jogrend van, ami azt jelenti, hogy a bűnös bűnhődik, és a jó elnyeri jutalmát.

Verseny van, és nem harc, tiszta eszközökkel vívott, nemes versengés. Nem ellenségek, hanem ellenfelek vannak. Ez nem egy befelé forduló, önmaga démonaival harcoló, múltjával és jelenével megbékélni nem tudó ország.

Magyarország nem vív hülye, sehova sem vezető, a nemzetnek ártó, ezért hazaáruló szabadságharcot. Ebben az országban olyan ember nem kerülhet vezető pozícióba, aki a más szerszámával veri a csalánt.

Magyarország jobban teljesít. Nem a szólamok szintjén, hanem a valóságban. Itt a legtöbb az emberség, a tisztesség. Mi magyarok nem követeljük a tiszteletet, hanem kiérdemeljük.

Magyarországon az emberek nem ismerik a közönyt, a részvétlenséget. Ez nem a besúgók, a nyilas házmesterek országa, nem a feljelentő, önkéntes menekültvadászok játszóhelye. Ebben az országban betyárokat nem seregben, hanem múzeumban, vagy moziban lehet látni. (Esetleg cirkuszban, hogy röhögni tudjunk rajtuk.)

A mi országunk olyan hely, ahol nem a csókosok és az ügyeskedők boldogulnak, hanem tehetséggel és tisztességes munkával lehet előbbre jutni.

Magyarország egy rendes, normális ország, boldog ország.

Úgy szeretnék Magyarországon élni!