Hivatalos híradások szerint négyszázan lehettünk a Városháza Parkban. Én inkább négyszáztizenkilencre tippelnék, de ezen nem veszünk össze. Ami tény: sajnos, megint kevesen demonstráltunk a nácik ellen. Nem mintha a tízmilliós Magyarország polgárai közül csak ennyi embert zavarnak a nácik - nagyobb összegben fogadnék, hogy a magyarok döntő többségét irritálják a bakancsba bújt baromarcúak.

És nemcsak az állam polgárait, de a rendőrséget is zavarják az újfasiszták. Hál‘ istennek, teszem hozzá. A magyar kormányt is zavarják, sőt, legújabban már a köztársasági elnöknél is kiverték a biztosítékot.

Ez jó. Még ennél is jobb, hogy a rendőrség ezúttal nem a közlekedés ellehetetlenülése miatt tiltotta be a nácik Budapestre tervezett vonulását. Hanem, végre és valahára, ki merték mondani, amit már régen is ki kellett volna: a Magyar Köztársaság polgárai nem kérnek a nácikból.

Ráadásul törvénytelen is a vonulásuk, sőt, maga a létük is az. Nemzetközi egyezmények és a magyar törvények is tiltják az ilyet. Nem most kezdték tiltani, hatvanegynéhány éve mindig is tiltják. Csak nálunk a szerencsétlen, minden oldalról gyepált rendőrségnek eddig főként a közlekedés nehézségeire hivatkozva kellett megtiltania a neonácik összeröffenéseit.

Már amikor megtiltotta. Mert volt, hogy olyan helyre szervezkedtek a derék, undorító maskarákba öltözött legények, ahol nem volt közelekedés. Ahol nem lehetett a közlekedésre hivatkozni, mert ott csak ők voltak.

Meg velük a szégyen – Magyarország szégyene.

Nem voltunk sokan a Városháza Parkban, nem is volt igazán jó ott lenni. Pedig kedves, családias volt a légkör, majdnem mindenki ismert majdnem mindenkit - ha nem tudnánk, hogy komoly ügy miatt jöttünk össze, akár idillinek is nevezhetnénk a hangulatot.

Idősek és fiatalok, mindenféle rendű és rangú baloldaliak, liberálisok. Nyilván nem baloldaliak, és nem liberálisok is voltak a tömegben, józanul és tisztességesen érző konzervatívok. Gondolom, hogy ők is velünk voltak, bár meglehetősen ügyesen álcázták magukat. (Remélem, nem lesz bajuk belőle, hogy eljöttek).

Azért nem volt igazán jó ott lenni, mert a szombat délutáni antifasiszta demonstráción olyan érzése volt az embernek, mintha a nácik elleni fellépés csak a baloldalnak és a liberálisoknak lenne az érdeke.

Ha valaki még nem tudná, annak most elárulom: közügyről van szó. Közös ügyről, ha úgy tetszik, mindnyájunk közös érdekéről. Hogy az eszement agyatlanok soha többé ne tehessék azt, amit egyszer már megtettek.

Nem zsidókkal és romákkal – magyarokkal.

A fasizmus ellen lenni, nem a baloldal, nem a zsidók, vagy a romák ügye. Minden normálisan gondolkodó magyar ember ügye: egy demokratikus mínimum.

Sokan kérdezték a Parkban, még egy külhoni sajtótermék is írt róla cikket: miért nem a Fidesz szervez ilyen jellegű demonstrációt? Hiszen, ha a Fidesz egy demokratikus párt, nyilván nekik sem tetszenek a náci ruhába bújt barmok. (Mostanság már a Jobbikért sem lelkesednek annyira, mint néhány évvel ezelőtt).

Normális ember, normális párt elítéli a fasizmust. A Fidesz, valljuk be, normális párt. Még Kövér László is normális, akkor is, ha látszólag őt magát zavarja a legjobban ez a látszat.

Akkor hát miért nem hirdet harcot a Fidesz a rasszizmus ellen?

Mert így úgy tűnik, hogy nekik most nem érdekük másokkal együtt menetelni. A Fidesz vezetői azt gondolják magukról, hogy más nyelven beszélnek, mint a többi magyarok, de legalábbis magasabb rendű, minőségibb tájszólásban. Ezért nem szövetkeznek senkivel. Még a nagy közös veszéllyel szemben sem hajlandók közösen kiállni. Náluk van a Bölcsek Köve, ők tudják az Örök Tutit - ha majd hatalomra kerülnek, előjönnek a farbával.

Utóbbiról egyelőre annyit lehet tudni, hogy odamennek, lezavarnak két pofont és hazazavarják a nácikat. Pedig, ők is tudják, a dolog nem így működik. A kígyótojást könnyű eltaposni, ám a kikelt mérgeskígyó már halálos fenyegetést jelent.

Tudják ezt ők is, nem hülyegyerekek gyülekezete a Fidesz.

Tudják, de nem mondják.

Ők tudják, miért.