- Hívatni méltóztattál, Főnök.

- Kerüjjé’ csak bejjebb, Berci!

- Parancsolj velem, Főnök.

- Tudod, lesz pénteken az az izé..

- Temetés.

- A számból vetted ki a szót. Kit is temetnek?

- Göncz Árpádot, a volt köztársasági elnököt.

- Na, én is őt gondoltam. Elmennék arra az izé...

- Temetésre, Főnök. Már lenyilatkoztam a sajtónak, hogy ott leszel.

- Szigorúan, magánemberként.

- Csakis, Főnök. Szigorúan. A család, az elhunyt végakaratának megfelelően nem szeretné, ha állami temetés lenne.

- Hogy kell magánembernek lenni, Berci?

- Nem tudom Főnök. De majd utánanézetek.

- Személyesen nézzél utána, Berci. Nem bízok én senkibe se.

- Értettem, Főnök.

- Testőrök lesznek?

- Lesznek, Főnök. Nincs fontosabb, mint a te biztonságod.

- Na, ez már igaz! A többi magánember is testőrökkel megy?

- Milyen magánemberekre gondolsz, Főnök?

- Hát, akik még ottan lesznek azon az izé..

- Temetésen.

- Na, igen. Te mindég fején találod a szöget.

- Úgy tudom Főnök, hogy a magyar emberek általában testőrök nélkül közlekednek.

- Hát ez nagy felelőtlenség a részükről, Berci! Vigyázni kell, az élet veszélyes. Aztán hány autóból áll egy magánember konvoja, Berci?

- Főnök, a magánembereknek nincs konvojuk. Ők egy autóval járnak. De inkább metróval és autóbusszal.

- Különbuszokkal?

- Nem, Főnök. A BKV buszaival.

- Na én olyanra aztán fel nem ülök! A Tarlós buszaira! Vagy a metrójára! Ne röhögtessé’ már Berci!

- Igenis, Főnök! Nem röhögtetlek.

- Aztán, mongyad csak Berci, hogyan kő viselkedni egy ilyen… Mongyad már, hogyan is hívják azt az izét…

- Temetésen.

- Na, tuttam hogy van rája helyes kifejezés. Zsebre tett kézzel szoknak ottan állni?

- Nem szokás, Főnök. Tudod, a kegyelet.

- Nincs kegyelem, Berci! Az emberek döntöttek: megvéggyük az országot! Nem szeretnék ottan illegális bevándorlókat látni. Se migráncsokat!

- Igenis főnök. Majd odafigyelünk.

- Szotyola lesz?

- Temetésen, Főnök?

- Miért, nem szok lenni?

- De, már meg is rendeltem.

- Nem fognak megmérgezni vele?

- Ne aggódj, Főnök, egyenként végigkóstoltattam az összest. Köpködhetsz kedvedre, nem lesz baj.

- Milyen hosszú lesz a beszédem?

- Nem fogsz beszélni Főnök.

- Nem? De valami nóta, az csak lesz.

- Lesz, Főnök. Koncz Zsuzsa és Bródy János énekel.

- Mit fognak ezek ottan danolni?

- Nem tudom, Főnök. Talán azt, hogy „Ha én rózsa volnék”… Vagy azt, hogy „Lesz még magyar köztársaság”. Ezek ilyeneket szoktak.

- Te, Berci, mi az, hogy köztársaság?

- Nem tudom, Főnök. De majd utánanézetek.