444 milliárd forint hiányzik a költségvetésből az egykulcsos jövedelemadó miatt, az összeg mintegy háromnegyede a legjobban kereső magyarok zsebében landol. Nem egy liberális, hazaáruló gazember írta le ezeket a sorokat, pedig az ilyenről könnyű lenne elképzelni, hogy látástól vakolásig a bankok és Brüsszel kedvét keresi, ha meg még marad valamennyi energiája, azt arra használja, hogy rátörjön a nemzetére. Nem a bukott baloldal kártékony prominense nyilvánult meg tehát ezen a nemzetellenes módon, hanem a Századvég egyik munkatársa, Virovácz Péter jegyezte le a gondolatot a Pénzügyi Szemle legutóbbi számában.

A Századvégről még a legelvetemültebb ellenségei sem állíthatják, hogy távol állna a kormánytól: a költségvetés időnként megdobja őket némi aprópénzzel, s ők, bár függetlenségükből kifolyólag nem örülnek a támogatásnak, szégyenkezve bár, de nem hajolnak el a rájuk zúduló milliárdok elől.

Nem mellékesen, ez a cég a szellem olyan óriásait adta a magyar közéletnek, mint Giró-Szász András kormányszóvivő, de említhetnénk Kumin Ferencet is, aki mára olyan magaslatokba emelkedett, hogy a nála némiképp ismertebb filozófust, Heller Ágnest is kioktatta egy nyílt levélben.

A Századvég érdekes módon nem cáfolta munkatársuk egykulcsos jövedelemadóval kapcsolatos állításait. Nem írták, hogy a tanulmányból egyetlen szó sem igaz, azt sem bizonygatták, hogy az egykulcsos jövedelemadóval a bukott baloldalt leszámítva, minden magyar ember jól járt, de érdekes módon még azzal az ostobasággal sem próbálkoztak, hogy ennél igazságosabb adórendszert keresve sem lehetne találni. Nem cáfoltak semmit, csupán elhatárolódtak munkatársuk elemzésétől, s közleményben jelezték, hogy Virovácz Péter írása nem a Századvég véleményét tükrözi.

Mi többi magyarok meg itt állunk a kétségeinkkel, és nem tudjuk, hogy akkor most mit is gondoljunk erről az egészről. Hogy tényleg csak a gazdagoknak jó az egykulcsos jövedelemadó, vagy azoknak is előnyös, akiknek semmijük sincs, és ezért annyit is érnek. Azért van ebben jó momentum is, csak meg kell látni. Például az, hogy mostantól nem kell cáfolni semmit, ami kínos, elég, ha kijelentjük, hogy nincs közünk hozzá, vagy nem közemberi minőségünkben tettük. Itt van a Nógrád megyei Tolmács fideszes polgármesterének esete, aki nemrégiben lefejelt egy ügyvédet. A polgármester a lefejelést nem próbálta letagadni, nem fogta sem egy süket lóra, sem egy fájós fogú tengeri tehénre, csupán annyit jegyzett meg, hogy mindezt nem polgármesteri minőségében tette, hanem magánemberként.

Nyilván Daher Pierre is magánemberként vétett az orvosi eskü és a törvény ellen, amikor egy politikai ellenlábasáról nyilvánosságra hozta, hogy az illetőt korábban pszichiátriai problémákkal kezelték. Daher Pierre főállásban kórházat igazgat, amikor pedig nem gyógyítással és betegei adatainak közzétételével foglalkozik, akkor a Fidesz országgyűlési képviselője. Nyilván ő sem kórházigazgatóként vétett orvosi esküje ellen, mert akkor már nem lehetne orvos Magyarországon, de nem is országgyűlési képviselőként botolhatott, mert ebben az esetben a szigorú, de igazságos Kövér László házelnök jogos haragjával kellett volna szembesülnie.

Arra pedig soha nem is gondolt senki, hogy a család vak komondoráról elhíresült Balogh József esetleg fideszes képviselői minőségében rendezte volna át élettársa, Terike külső megjelenését.

Nem kell felháborodni, mindössze annyi a teendő, hogy szétválasszuk a magánembert a közszereplőtől. És ha ez sikerült, akkor még akár a kormány számára is akad mentség: jelesül az, hogy nem az adófizető polgárok pénzéből, hanem magánemberként teszik azt az országgal, aminek eredményeit mindannyian a saját bőrünkön érezzük.

Nincs közünk hozzá, bocs, mi kérünk elnézést!