Levelező tagozat
Orbán Viktor a Fidesz elnöke és Navracsics Tibor frakcióvezető levelet írtak az európai zsidó szervezeteknek. Nem túl gyakran szoktak levelezni...
Orbán Viktor a Fidesz elnöke és Navracsics Tibor frakcióvezető levelet írtak az európai zsidó szervezeteknek. Nem túl gyakran szoktak levelezni, ha Orbán és Navracsics urak szövegszerkesztőt ragadtak, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem ok nélkül tették. A nem túl veretes irománynak ezúttal az volt a célja, hogy megnyugtassák a zsidóságot, miszerint a fenyegető jelzéseket nem szabad túlértékelni, a Magyarországon élő zsidóknak nem esik bántódásuk, különös tekintettel arra, hogy a Fidesz mindenkit megvéd, akit támadás ér.
Ha Orbán valakinek megígéri, hogy megvédi, akkor az illetőnek minden korábbinál több oka van arra, hogy ideges legyen - ha máshonnan nem, innen tudhatja ugyanis, hogy védelemre szorul.
Természetesen a Magyar Gárdáról van szó, erről a fekete ruhás seregről, amely a Fidesz leghűbb szövetségese, a Jobbik égisze alatt jött létre, félkatonai szervezetként. Akik már éltek a második világháború idején, láthattak ehhez hasonlót hatvanegynéhány évvel ezelőtt – mi, akiknek később volt szerencsénk megszületni, csupán korabeli fotókról és filmekből tanulmányozhattuk, miféle „hőstettek” fűződtek a Magyar Gárda dicső elődeinek nevéhez.
Amikor először hallhattunk a Magyar Gárda megalakulásáról, Orbán és Navracsics urak pártjának semmilyen megjegyzése sem volt az üggyel kapcsolatban. Csak néhány héttel később tettek egy jelentős mértékben semmitmondó kijelentést: a Magyar Gárda nem a pártok ügye, mondták, hanem törvényességi kérdés, az erre hivatott szerveknek kell ügyelniük arra, hogy szabályosan és törvényesen működjön.
Akik nem értenek magyarul és nincs kéznél az orbán-magyar kézi szótáruk, azoknak lefordítjuk: a magyar polgároknak nem kell foglalkozniuk a Magyar Gárdával, nem az ő ügyük, oldják meg azok, akik tartanak és félnek tőle. A Fidesztől, ezt sugallja a kijelentés, nyugodtan működhet a gárda, csak arra kell ügyelni, hogy ne sértse meg a törvényeket.
Tom Lantos, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnöke, már nem virágnyelven fejezte ki rosszallását: „A Magyar Gárda tagjai soha nem léphetnek az Egyesült Államok területére, ezt személyesen garantálom”, mondta augusztus közepén.
Erre is válasz a mostani levél: „A Fidesz nem engedi, hogy bármely honfitársunkat származása, vallási vagy egyéb identitása alapján hátrányos megkülönböztetés érjen.” Ez áll Orbán és Navracsics uraknak az európai zsidó szervezetekhez írott, megnyugtatásnak szánt leiratában.
Mondhatta volna szebben kis lovag, tehetnénk hozzá. S mondhatta volna máshol. Mondjuk, idehaza, Magyarországon. Merthogy mi, magyarok itt élünk, ebben az országban. Nem a nagyvilágot, hanem bennünket kellene megnyugtatni. Sőt, nem is nyugtatni kellene bennünket: nem kellett volna felidegesíteni.
Merthogy, és ezt Orbán és Navracsics urak nagyon is jól tudják, a Magyar Gárda nem „zsidó-ügy”. Még csak nem is a baloldalnak van problémája vele, hanem minden tisztességes, jó érzésű embernek. A Magyar Gárda ily módon a lehető legmagyarabb ügy, már csak azért is, mert minden normális embernek émelyeg a gyomra tőle.
Nem félünk, csak undorodunk.
De, ha már kénytelenek vagyunk orbánul tanulni, nézzük meg alaposabban, mit is jelent az ominózus mondat: a Fidesz nem engedi, hogy bármely honfitársunkat származása, vallási vagy egyéb identitása alapján hátrányos megkülönböztetés érjen.
Éppen az ellenkezőjét annak, amit felületes olvasás után gondolhatnánk. Miként kell értenünk azt a nagyvonalú megnyilvánulást, hogy a Fidesz nem engedi, hogy honfitársainknak bántódása essen? Úgy, hogy ha úri kedve úgy tartja, akár meg is engedhetné, azaz hatalmában állna, hogy megengedje. Tőle függ, hogy honfitársainknak esik-e bántódásuk? De nem kell félni, a Fideszt most jókedvében találjuk, ezért nem engedi, hogy akiknek egyébként eshetne bántódásuk, azoknak bántódásuk essék.
Kisebb visszásságokat persze elnéz a Fidesz: tojásdobálást a Békemeneten, és mindenhol máshol, ahol az ilyenre igény mutatkozik. A „Zsidókat a Dunába” rigmusokkal sincs baja a legnagyobb ellenzéki pártnak - amíg nincs tettlegesség, ez még belefér. (Ettől, ahogyan azt Pesten mondják, még senkinek sem lett gyereke). Ha mondjuk, származásuk alapján megvernének embereket, azt már valószínűleg rossz szemmel nézné a Fidesz, ha ilyennel találkozna, talán még a fejét is csóválná. És nyugodjanak meg az európai zsidószervezetek: a Fidesz azt végképp nem engedné, hogy honfitársainkat a Dunába lőjék, vagy, ugyancsak eléggé el nem ítélhető módon, rájuk csukják a vagonok ajtaját.
Szép, mély értelmű mondatok vannak Orbán és Navracsics urak levelében, s ha egy szinttel még lejjebb ásunk, további érdekességekre bukkanhatunk. A „Fidesz nem engedi…” kezdetű mondat ugyanis nem kevesebbet jelent, mint azt: tessék leszállni az ügyről! Ez nem a ti dolgotok, sugallják az európai zsidó szervezeteknek. Ne háborogjatok, ne tiltakozzatok, állítsátok le Tom Lantost és mindenki mást! A Magyar Gárda magyar belügy, senkinek semmi köze hozzá, ne üssétek bele az orrotokat! Ti csak ne aggódjatok, a Fidesz majd megoldja!
Ha van valami, ami egy az európai zsidószervezetet aggodalommal tölthet el, akkor egy ilyen levél mindenképpen az. Pedig Orbán ezúttal sem adott mást, mint ami a lényege: a tőle mostanság megszokott, későkádári stílusban, pajkosan csippentett a szemével. Kádár is ezt csinálta: kifelé, a nagyvilág számára szinte mindig szalonképesebben nyilatkozott, mint idehaza. A külföldi sajtóban rendre megnyugtatta a világ közvéleményét: nem kell komolyan venni, ami Magyarországon történik, valójában semmi nem az, aminek látszik.
Ha elfogadjuk, hogy az egypártrendszer sem volt egypártrendszer, akkor a Magyar Gárda, ez a sokakban félelmet keltő, ordas eszmék alapján szerveződő horda sem az, aminek látszik.
Az Amerikai Magyar Népszava Szabadság - www. nepszava.com - számára írt cikk írott változata
