Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége csütörtökön este találkozott a magyar emberekkel. A találkozás az Orbán-Lévai házaspár Cinege utcai háza előtt zajlott, miután a Kúria döntésében csalódott devizahitelesek közül többen a miniszterelnök háza elé vonultak.

Néhányuk kezében akasztófa volt, a bankárokat fenyegették ezen a sajátos módon, de mit lehet tudni: hátha a miniszterelnököt és családját is bankárnak nézi valamelyik félretájékoztatott tüntető.

Orbán Viktor nem volt otthon: a miniszterelnök ekkor már a Videoton- Mladoszt Podgorica meccsen (2-1) drukkolt, Garancsi István klubelnök társaságában.

Érdemes volt Lévai Anikónak kimennie az emberek közé, mert azok elmondták neki, hogy lehetetlen helyzetbe kerültek, és állítólag már háromezren lettek öngyilkosok, kilátástalanságból kifolyólag.

Lévai Anikó azt mondta az embereknek, hogy panaszukat továbbítani fogja a férjének. Az emberek erre megtapsolták Lévai Anikót, majd békében elvonultak.

Szép gesztus volt a miniszterelnök feleségétől, megható és emberi.

Sírni tudnánk.

Lévai Anikóról az átlagember leginkább annyit tud, hogy ő Orbán Viktor felesége, és öt gyereket nevel. Meccsre nem jár a férjével, állami ünnepeken látni őket együtt, időnként arról érkezik hír, hogy közösen nyaral a család. Ő egy alkalommal családban élő, férjezett, gyermekeit egyedül nevelő ötgyermekes anyaként definiálta magát, utalva ezzel a vezető beosztásban dolgozó, fontos emberek házastársának mostoha sorsára.

Kapcsolatáról férjével viszonylag keveset tudunk, bár mindenféle mendemondák keringenek azzal kapcsolatban, hogy ennek a jólelkű asszonynak az élete nem mindig fenékig tejföl. Az ura ugyanis igazi keménykezű magyar ember, sokak számára az sem lenne meglepő, ha még egy vak komondort is tartanának odahaza, minden eshetőségre készen, sose lehet tudni. Ilyen és ehhez hasonló történetek keringenek a nép ajakán, ezek igazságát persze lehetetlen bizonyítani, így azután ezeknek a történeteknek feltehetőleg nincs komolyabb valóságalapjuk, csupán jelezni kívántuk, hogy az emberek sok mindenre képesek gondolni.

Lévai Anikó egyik legjobb barátnője Szájer József felesége, Handó Tünde, aki jelenleg az Országos Bírói Hivatal elnöke. A barátság még egyetemista korukból datálódik, színházba is együtt járnak. Ilyenkor nyilván nem az ország dolgairól esik szó, nagyobb gondjuk is van annál, minthogy miért is írta meg a Jóska iPad-jén az azóta ötször módosított alaptörvényt, és hogy a Viktor miért a más szerszámával veri a csalánt, azaz, miért sértegeti a magyar emberek nevében Európát.

A szerény és kedves, hirtelen haragú férjétől sokat szenvedő asszony képét némiképp árnyalja az a mostanában napvilágot látott történet, miszerint Lévai Anikó Gizella nevű rokona (állítólag testvére, más források szerint csupán távolabbi rokona) 275 millió forintért adott el egy 19 éves fiatalembernek egy korábban ennek tizedéért vásárolt, sokhektárnyi szántót. Mellékszál lehetne ebben a történetben, és akár még az ügyészség érdeklődését is felkelthetné, hogy honnan van egy 19 éves fiatalembernek ennyi pénze. Ha csak úgy nem, hogy már az óvodában is fogához verte a garast, és később is minden zsebpénzét a bankokba tette. De még ez esetben is nagy szerencse kellett ahhoz, hogy a magyar nép vérét szívó bankok ne zsákmányolják ki, és ne tegyék földönfutóvá. (Hősünk egyébiránt 140 millió forintot már ki is fizetett Lévai Gizellának – negyvenet banki átutalással, a maradék százmilliót készpénzben.)

Nyilván ez is törvényesen zajlott, mert mostanában minden, ami ebben az országban történik, törvényes. Ráadásul még üzenet is megfogalmazódik az első megközelítésben furcsának látszó üzlet kapcsán: lám, aki dolgozik, az boldogul a mi országunkban, nem is akárhogyan.

Van olyan fiatal gazda az országban, akinek a jövője már elkezdődött.

Azért nem árt tudni, hogy Lévai Anikó mégiscsak végigcsinálta férjével az elmúlt negyedszázadot. Egyetlen hangos szó nélkül tűrte azt is, ami az elmúlt három évben történt – nemcsak a Cinege utcai házban, de a szélesebb értelemben vett otthonában, Magyarországon. A jogállam lebontását, a százmilliárdokba kerülő értelmetlen szabadságharcot, a rokonok és üzlettársak között szétosztott országot.

Gyomor kellett hozzá, de ez a szinte mindig szomorúnak látszó asszony ezt is kibírta valahogy.