Lépjen túl, Elnök úr!
Azt nyilatkozta a mi köztársasági elnökünk, a mi közszolgálati televíziónkban, hogy Gyurcsány Ferenc nem kért bocsánatot az őszödi beszédért...
Azt nyilatkozta a mi köztársasági elnökünk, a mi közszolgálati televíziónkban, hogy Gyurcsány Ferenc nem kért bocsánatot az őszödi beszédért, és ezen ő, mármint Sólyom László nem tud túllépni.
Ami azt illeti, végre valami, amiben feltétel nélkül egyet lehet érteni a mi köztársasági elnökünkkel. Sólyom László ugyanis tényleg nem tud túllépni ezen a történeten, és ez látszik is rajta: nem is kicsit, nagyon! A mi köztársasági elnökünk amúgy sem egy túllépős típus, ám egy jó ideje a szikár és kifejezéstelen arcon gyakran a sértődöttség jeleit is megfigyelhetjük.
Ezzel együtt, azt javasolnám neki kellő tisztelettel, hogy próbálja meg! Nem áltatom azzal, hogy könnyű lesz, az ilyenre születni kell, némi erkölcsi alap is szükséges hozzá, mérték, ízlés, és még akkor sem biztos, hogy sikerül.
Tudom, nagyban nehezíti a mi köztársasági elnökünk dolgát, hogy ebben az országban Gyurcsány Ferenc volt az első politikus, aki nem mondott igazat. (Bár, ő legalább bevallotta). Hozzászoktunk ugyanis, hogy rajta kívül az utóbbi 18 évben csupa tisztakezű, romlatlan Grál lovaggal találkozhattunk a politikai palettán, s a miniszterelnök volt az első, aki egy évvel ezelőtt szembe ment ezzel a hagyománnyal.
Mindezzel együtt jó szívvel tudnám javasolni a mi köztársasági elnökünknek, hogy lépjen már túl az őszödi beszéden – vagy olvassa el tüzetesen, hogy tudja, valójában miről is szól. Fókuszáljon inkább a sikereire, hogy mennyi mindenen sikerült már az utóbbi néhány esztendőben túllépnie.
Tessenek szólni, ha tévednék, de a mi köztársasági elnökünknek már a megválasztásának gyalázatos körülményein is sikerült túllépnie. Lehet, hogy zavarta egy kicsit az a szégyenteljes mód, ahogyan a már jó ideje ellenzékben lévő, magát valamilyen ismeretlen okból polgárinak nevező párt csúfot űzött a demokráciából. Ha így is volt, nagyon ügyesen leplezte, legföljebb, ha egy kis, ideges félmosoly látszott a tekintetén. Tudom, hogy jövök én ahhoz, hogy tanácsot adjak egy rajtunk fölött álló közjogi méltóságnak, mégis bátorkodom megjegyezni: akkor kellett volna a mi köztársasági elnökünknek nem túllépnie bizonyos dolgokon, és szóvá tennie, hogy a demokráciát nem azért találták fel, hogy valakik az adófizetők pénzén, politikai célból vakondokost játszanak.
Lehetett volna nem túllépnie a mi elnökünknek, akkor is, amikor a fiatal demokraták feltörték politikai ellenlábasuk, a szocialista párt szerverét, s tizenegy órán áttöltöttek le onnan anyagokat. (Nem zenét!) Ám a mi köztársasági elnökünk rugalmasságát, a politikai történésekhez való viszonyulását mi sem bizonyítja jobban, minthogy ezen is különösebb gond nélkül túltette magát.
Tudom én jól, hogy a mi köztársasági elnökünk nem azért lett erre a posztra megvakondokozva, hogy minden apróságon fennakadjon, mindent szóvá tegyen, ami egy polgár erkölcsi mércéjével nehezen összeegyeztethető. Jól is néznénk ki, ha szólt volna, amikor egy azóta Vekker néven is elhíresült politikus 72 órás ultimátumot adott a kormánynak, hogy eltakarodjon. A mi köztársasági elnökünk akkor sem vonta össze haragosan a szemöldökét, amikor a fent említett ellenzéki politikus idegen földön dobálta sárral a mi közös hazánkat, és arra igyekezett rávenni az Európai Unió tehetősebb országait, hogy kevesebb támogatást adjanak a Magyar Köztársaságnak. Nem gondolnám, hogy a mi köztársasági elnökünknek szimpatikus lett volna ez a módszeres mószerolás, inkább az a valószínű, hogy bár nem tetszett neki, mint pártokon felül álló közjogi méltóság, sikeresen túllépett rajta.
És az is nagyon sikeres volt, ahogyan a mi köztársasági elnökünk túllépett azon a világ demokratikus országaiban nyilván túllihegett tényen, hogy Budapesten egy forró nyári éjszakán neonáci hordák melegekre vadásztak. Mindez az ő szempontjából talán érthető, ám a miénkből, akik a közvélemény többségének mondhatjuk magunkat, már kevésbé.
Köztársasági elnök úr! Az elmúlt időszak bebizonyította, hogy Ön számos alkalommal sikeresen túllépett olyan dolgokon, amelyeken más, Önnél kevésbé magas erkölcsi tartással rendelkező honfitársainknak nem sikerült. Tegye hát túl magát az őszödi beszéden, vágjon egyszer mosolygós képet! Ha másként nem megy, gondoljon arra, hogy fotózzák, és ott repül a kismadár!
Az Amerikai Magyar Népszava Szabadság- www.nepszava.com - számára írt cikk írott változata
