Lemondott hivataláról a német szövetségi elnök. Christian Wulff sarzsija államfőnek felel meg, más hasonlóság nemigen van a német és a magyar viszonyok között. A volt szövetségi elnök ugyanis kedvezményes kölcsönt vett föl egy vállalkozótól, majd amikor ez kitudódott, megfenyegette a cikket megszellőztető Bild szerkesztőségét.

Schmitt Pál nem mond le, és eszébe sem jut, hogy megfenyegesse a Bild bármely munkatársát.

Persze, más is volt Wulff rovásán: kedvezményes hitelt, ingyen nyaralást kapott vállalkozóktól, akik ennek fejében mindenféle előnyökhöz jutottak.

Wulff tette több volt, mint bűn: hiba. Merthogy, nemcsak a törvényekkel, azok betűjével és szellemével ment szembe, de a németek igazságérzetével is.

Nálunk ilyen elképzelhetetlen. A mi politikusaink ugyanis egytől egyig makulátlan múlttal és feddhetetlen jelennel rendelkeznek. Nem véletlen, hogy Budai Gyula leszámolásügyi kormánybiztos kizárólag az előző kormányok ténykedéseiben talált törvénysértéseket, a mostaniakéban, bár nyilván nagy erőkkel keresett ilyeneket, még véletlenül sem.

Úgyhogy, kéretik leszállni Schmitt Pálról! Kiváló ember, aljas rágalom, amit vele művelnek. Maga Baldauf László, a CBA elnöke mondta ezt. Szerinte „személyében végre van egy jó megjelenésű, tárgyalóképes, hat nyelven beszélő elnökünk, jobban is megbecsülhetnék mindazok, akik ilyen rágalmakat szórnak rá.”

Tényleg, miről is beszélünk! Az, hogy Plagi bácsi a gyanú szerint egy bolgár sportkutatótól lopta disszertációjának nagyobbik felét – a törzsanyag kisebb hányada pedig egy német szociológus munkájából származik – miért is lenne zavaró egy olyan cégvezető számára, aki saját állítása szerint Felcsúton szokott vizitálni a miniszterelnöknél.

Christian Wulff ügye egyébként két hónapig húzódott, az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor a német ügyészség kezdeményezte a mentelmi jogának a felfüggesztését. Innen is látszik, hogy a két ügynek semmiféle közös vonása nincs. Nálunk ugyanis kizárt dolog, hogy Plagi bácsi ellen eljárást folytassanak. És nemcsak azért, mert a plágium – ha a gyanú beigazolódik, - büntetőjogilag már elévült. Hanem, mert…

… a választ inkább az olvasó képzeletére bíznám. (Segítségül annyit: a németországi ügyészséget nem Polt Péter vezeti.)

De nem csak ebből látszik, hogy a németeknél még gyerekcipőben jár a demokrácia. Erre utal az is, hogy Angela Merkel kancellár, a lemondás hírére kijelentette: a most távozó Wulff utódját az összes parlamenti párttal konzultálva fogják majd kiválasztani.

Szegény Merkelt megvezették, mondhatnánk most Orbán Viktor elhíresült stílusában. (És akkor a kancellár asszony még jól is járt, hogy nem Dajcstomi kérdezte meg a Twitteren: ki a f@sz az az Angela Merkel).

Angela Merkel ugyanis még ott tart, hogy megkérdezi a parlamenti pártokat. Naiv elképzelés, de sok sikert hozzá. Nálunk ez sokkal egyszerűbben ment: a magyar miniszterelnök állítólagos bulgáriai nyaralásából üzente meg a parlamentnek, hogy Schmitt Pált kell államfővé választani.

Nyilván, ha eljön az ideje, és Schmitt Pál érdemei elismerése mellett, más fontos beosztásba kerül (vagyis lapátra teszik), akkor is hasonló lesz az eljárás.

Szegény Merkel meg csak tárgyaljon a pártjaival. Nem a mi sarunk, ha a kancellár asszony azt hiszi, hogy ez a demokrácia.