Orbán Viktornak nyoma veszett, idén még nem látta senki. Úgy eltűnt, mint szürke szamár a ködben, egyedül egy halovány üzenet jött felőle: magyar hangja, Szijjártó Péter jelentette be, hogy a miniszterelnök január végén Moszkvába utazik, ahol fontos gazdasági ügyekről tárgyal.

Nincs abban semmi meglepő, hogy Orbán felszívódott. Ő kizárólag győztes meccsek után szeret mutatkozni, akkor is csak az övéi között. Amikor emberes zakó van, akkor rendre mást küld maga helyett, most például Rogánnak kellett elvinnie a balhét, őt amortizálják tovább, gondolván, hogy neki már úgyis mindegy.

Arról van szó, hogy a Fideszben kötelező szeretni a futballt, s ez akkor is igaz, ha olykor különös elképzeléseik vannak a szabályokról. Azt már régóta tudni róluk, hogy az egész pályás letámadásnak egy sajátos változatát játsszák: nem az ellenfél tizenhatosánál zavarják meg a támadás kialakítását, hanem biztosra mennek: már a mérkőzés előtt, az öltözőben szétrúgják az ellenfelet.

Amióta létrejött a Nemzeti Együttműködés Rendszere – van-e még, aki emlékszik a veretes szövegezésű falragaszokra, az Alaptörvény Asztalaira, s a többi, hasonlóan értelmetlen külsőségekre – szóval, amióta a kétharmadé a hatalom, újfajta elemekkel gazdagították a repertoárt. Azóta a mérkőzésnek nem akkor van vége, amikor letelt a játékidő, hanem akkor, amikor ők azt mondják, hogy vége van.

Megtehetik, mert náluk a labda, övék a pálya, és a bíró is az ő rokonuk. Ha akarják, akár a lefújás után is változtathatnak az eredményen.

Mindezt főként annak fényében érdemes megemlíteni, hogy az Alkotmánybíróság elkaszálta a választási regisztrációt, mert az Alaptörvénnyel összeegyeztethetetlennek, jogszerűtlennek és szükségtelennek ítélte. Erre mondta Rogán Antal, hogy akkor 2014-ben nem lesz választási regisztráció. Pedig még egy nappal korábban is úgy volt, hogy lesz, a Fidesz azt kommunikálta, hogy az AB által az átmeneti rendelkezések közül kivezetett passzusokat majd szépen beemelik az Alaptörvénybe, oszt jó napot.

Mostanra kiderült, hogy mégsem emelik be sehová, mert, úgymond, meghajlanak az emberek akarata előtt.

Szép és felemelő megfogalmazás, indulunk sírni a meghatottságtól. Mert azért az még egy nagycsoportos óvodás számára is nyilvánvaló, hogy nem a nép akarata előtt hajlottak meg, s még csak arról sincs szó, hogy a jogállam iránt érzett affinitásuk nőtt volna meg hirtelen.

Osztottak és szoroztak ezek a kormányzáshoz kevéssé konyító, ám a hatalom gyakorlásához annál inkább értő urak. S az jött ki a számítás végén, hogy nem éri meg a rengeteg macera, mert már úgyis túlságosan sokan utálják a nemzet élcsapatát, minek még újabb ellenségeket szerezni, van elég baj enélkül is, jobb a békesség.

Egye fene, nem lesz regisztráció, majd kitalálnak helyett valami mást. Mert senki se ringassa magát illúziókba: a Fidesz nem tett le arról, hogy valamilyen csalafinta módon megnehezítse, vagy akár lehetetlenné tegye mások indulását és esetleges választási győzelmét. Látunk majd még pitiáner trükköket, ótvar aljasságokat, lesz még itt elővezetve számos szánalmas mutatvány.

Apró rés az erős bástyán, hogy a már több alkalommal megbecstelenített, fegyverzete javától megfosztott Alkotmánybíróság most még egyszer, valószínűleg utoljára, összeszedte maradék tisztességét és a jogállam javára döntött.

Örüljünk a győzelemnek, de próbáljuk meg a helyén értékelni a sikert: maradjunk edzésben, mert a mérkőzés holnap a sokadik félidővel folytatódik.